Már jóideje elérhető a Finalizer 96K, eddig csak alkalmanként volt lehetőségem használni és olyankor inkább a jól bevált eszközeimre és munkamódszeremre hagytkoztam félretéve a kísérletezést és csak olyankor vettem igénybe ha egy-egy kritikus processzre nem találtam igazán jó megoldást. Most a magyar forgalmazó jóvoltából hosszabb távon is tesztelhettem tudását és összehasonlíthattam a ma leggyakoribb szoftveres mastering plugin-ekkel és célszoftverekkel. Személy szerint nagyon kíváncsi voltam, hogy ez a csata hogyan alakul, képesek-e szoftveres megoldások felvenni a versenyt egy célhardverrel? Természetesen mindenkinek megvannak a jól bevált eszközei amelyeket ismer, így nekem is. Igyekeztem ezeket a beidegződéseket félretenni és az alapoktól megismerni a Finalizer 96K-t, menet közben ráérezve az itt legjobban használható stratégiákra és munkamódszerekre.

Finalizer 96k előlap
A Finalizer 96K a Finalizer továbbfejlesztett változata, melynek legnagyobb újítása (ahogy a neve is mutatja) a 88.2 és 96kHz-en történő jelfeldolgozás. Ez ma kötelező, muszáj volt implementálni a TC mérnökeinek, hogy lépést tudjanak tartani az ipari követelményekkel. A Drawmer és DBX így is eléggé feljött a TC-re, evvel az addon-nal újra lépéselőnyt szerezhettek a dánok. Más fejlesztés ezen kívül hogy természetesen az AD/DA-k 20-ról 24 bitesre “javultak”, mintavétel konverzió lehetséges a bemeneti oldalon, a dither rész sok lehetőséget rejt, változtatható bitmélységgel egészen le 8 bit-ig, a digitális csatlakozók pedig mindenütt támogatják a 88.2 és 96k mintavételezést. A szoftveres blokkok egy új multiband sztereo tér szélesítő algoritmusokkal gazdagodtak, és ennyi.

A külvilághoz professzionális XLR csatlakozók állnak rendelkezésünkre analóg jel esetén. A digitális bemenetek esetében AES/EBU XLR, koaxiális és optikai SPDIF és ADAT csatlakozás között választhatunk, bemeneti oldalon 128x túlmintavételezéssel dolgozó 24 bites konverterek izzadnak. A bemeneti mintavétel konverzió segítségével bármilyen frekvencián dolgozhatunk (pl. ha a bejövő jel 44.1kHz-es és mi 96kHz-en szeretnénk akkor evvel megoldhatjuk). Az digitális csatlakozások esetében duplasebességű protokollt használ, tehát nem 2 csatlakozó viszi a sztereo jel bal/jobb oldalát hanem 1 csatlakozón történik az átvitel. Szerencsére kevés eszköz van ami a 2 csatlakozós megoldást használja (és már nem is lesz több, meghaladtuk ezt a design-t) és emiatt képtelen lenne a Finalizer 96K-val való adatcserére. Én mégis könnyedén találtam… erről később. MIDI in/out/thru segítségével vezérelhetjük külső eszközről vagy a szekvenszerből, így biztosítva a teljes automatikát. Az External Control csatlakozó külső pedálos vezérléshez használható és végül a külső szinkron csatlakozó maradt csak, ha wordclock-al szeretnénk szinkronizálni egy nagyobb setup-ban a többi eszközhöz. Az előlapon található kártyaolvasóval tudunk adatot menteni és visszatölteni, ha a preset helyek nem lennének elegek vagy mindig szeretnénk kedvenc beállításainkat a zsebünkben tudni.
Finalizer 96k hátlap

Akárcsak az eredeti Finalizer esetében, a fő jelútvonalban nem használt kimeneti és bemeneti csatlakozók felhasználhatóak insert eszközök beszúrására a jelútba. Ezenkívül különféle belső effekt algoritmusokat szúrhatunk be, ezek a Digital Radiance Generator (második felharmonikus torzítás a melegebb hangzásért), Stereo Adjust (sztereo tér szélesítés/csökkentés) és a Dynamic Equalizer (nevével ellentétben inkább de-esser), egy ötsávos EQ (alul/felül shelving, középen 3 teljesen parametrikus sáv), egy MS enkóder/dekóder algoritmus, plusz a Spectral Stereo Image (3 sávos sztereo tér manipulátor, minden sáv egyedileg állítható). Ezek az effektek hasznos segítők a jel prekondicionálására, és mivel a jelfolyam rögzített (továbbra is, ez nem változott a régebbi design-hoz képest), ezért általában használat közben a többi szoftver blokk beállítása után találtam használhatónak őket. Kissé fura munkamódszer adódott így – először beállítottam a rákövetkező blokkokat ízlésem szerint, majd ezekkel az algoritmusokkal különböző “ízeket” sikerült kicsalni a végeredmény folyamán. Fura, de működik és kiváló eredményekkel. Kivétel az ötsávos EQ, mely igen hasznos a jelfolyam elején a frekvenciafüggő kompresszióhoz, ha nem használjuk a biztosított sidecahin lehetőségeket.

Sorban a következő a Normalizer blokk, mely grafikusan is megjeleníti a hangot, így mutatva az aktuális csúcsokat és völgyeket. Ebben a blokkban található a Clipper, mely az extrém csúcsok levágásáért felel, kétféle módban: a soft-clip algoritmus a jó öreg analóg szalag karakterisztikáját utánozza, a hard-clip pedig a digitális precizitásért felel. Nagyon hasznos, hogy az egy másodpercben módosított minták számát megjeleníti egy numerikus számláló.

A rákövetkező Expander, Limiter és Compressor funkciók egyaránt 3 sávosak, mindhárom algoritmus egy közös crossover-t oszt meg és ez alapján lehetséges a sávok szeparációja. Minden funkció minden sávjára külön-külön állíthatóak az attack, release, threshold és ratio értékek. Hasznos és szükséges funkció, hogy egy rövid delay (1 vagy 10msec) állítható be, evvel segítve a sidechain bemenet időbeli detektálását – így nem fognak az egyes funciók lekésni a fontos tranziensekről.

A kimeneti blokk a Finalizer-t elhagyó jelet formálja a kívánt formátumba, különféle bit csökkentő és dither eljárásokkal, az analóg jel hangerejét állítja és az auto fade értékét állítja.

A Wizard (varázsló) funkció segítségét sokszor igénybe vettem amíg az ismerkedésünk elején különféle anyagokat küldtem a Finalizer-re. Hasznos és gyors megoldás: pár kérdés megválaszolásával beállítja a Finalizer-t adott anyagra. Természetesen így nem lesz tökéletes az eredmény, de a kiindulási értékek beállításához remek megoldás. Ezekből az értékekből kiindulva és azokat módosítva sokkal hamarabb kaptam tökéletes eredményt mintha a nulláról kézzel állítgattam volna át az összes szükséges paramétert és a preset-eknél is gyorsabb és használhatóbb szerintem.

A Compare funkció segítségével bármikor összehasonlíthatjuk az eredeti és a módosított anyagot, ráadásul a Finalizer igen okosan állítható hangerőn teszi ezt – különben a dinamika processzek igencsak becsapnák a fület a változások megítélésében. Ráadásul egy adott preset mentett és módosított verziójának eltéréseit is meghallgatjuk a segítségével.

Essen szó a munkát segítő, a jel és a processzek monitorozását végző eszközökről is. A Flow Meter az egyes processz blokkok bemeneti és kimeneti jelszintjét mutatja, plusz tartalmaz egy peak hold módban működő kimeneti jelszint mérőt 0.1dB pontosságú numerikus megjelenítéssel és egy fázis mérőt, mely grafikusan mutatja valós időben a jel fázishelyességét. A kalibrációhoz elengedhetetlen az 1kHz-es teszthang generátor, 0 és -20dBFS közötti előre beállított hangerőn. Végül a digitális jelfolyamot monitorozó funkciók maradtak: a Received Status a bejövő jel tulajdonságait mutatja, a Digital Out Status pedig lehetőséget ad a formátum (consumer vagy professional) és a másolásvédelmi SCMS bit beállítására az összes szokásos értékkel.

És hogyan szól? Nos, ez nem egy kezdőknek való eszköz, az biztos… nekik inkább a Finalizer Express-t javaslom, mely kevesebb elméleti tudással is használható eredményeket ad. Jól mutatja a TC segítőkészségét a mellékelt Bob Katz által összeállított rövid mastering “tanfolyam”, mely elolvasása mindenki számára javasolt. A Wizard funkció soha nem az általam kívánt eredményt adta, de remek volt az alapokhoz, innen pedig már magam fülére hagyatkozva (+ RME Digicheck) dolgozhattam tovább – tökéletesen kielégítő eredményekkel. Az első pár órás ismerkedés után egy szoftveresen készült master-t hasonlítottam össze a Finalizer által adott végeredménnyel. Az öt dal pre-master verzióját egyenként átküldtem rajta és hasonlítgattam a végeredményt, miközben a nagy stúdióhangszórókon, egy közepes teljesítményű és minőségű hi-fi cuccon és egy táskarádión hallgattam az anyagot. Hol a szoftveres, hol a Finalizer verzió tetszett jobban, de annyira minimálisak voltak az eltérések, hogy épp arra járó gyanútlan zenész kollégának lejátszva a két verziót nem tudott különbséget tenni közöttük. Vaktesztben fele-fele arányban találtuk jobbnak a szoftveres és a Finalizer verziókat mindketten. Volt viszont egy nagy különbség: a szofveres master minden dal esetében hasszabb időmet vette el, mint amit a Finalizer esetében kellett rászánnom. Némileg azért árnyalt a kép itt is: a szoftveres környezetben sok időmet vette el a szükséges buszok/csoportok/plugin-ek konfigurációja, míg a Finalizer esetében az egyes sávok nüansznyi beállításával szórakoztam sokat. Másik szempont hogy szoftveresen lehetőségem volt a multiband mastering-re több csoport esetében is míg a Finalizer ezt egy sávon nyújtja de annyira jó eredményekkel hogy minimális volt a különbség a szoftveres master előnyére. A másik ilyen a sidechain plugin-ek konfigurációja: szoftveresen jópár sidecahin jellel dolgoztam míg a Finalizer esetében csak eggyel. Vettem a fáradtságot és megcsináltam egy dal teljes master-ét 4 csoporton egyenként a Finalizer-en, majd az így kapott sávokat is átengedtem a végén rajta. Itt nagyon jó végeredményt kaptam, tisztább, szellősebb lett a hang és picit szélesebb a sztereo tér, viszont jóval több időt vett el ez a módszer – ha az idő rendelkezésre áll, javasolt ez a munkamódszer! Mindenképpen szót kell ejtenem a kimeneti formátumokról is: a dither algoritmusok nagyon jó eredményeket adnak, a bitcsökkentés algoritmus pedig 8 biten is hihetetlenül jó végeredményt adott – nem akartam elhinni, hogy tényleg 8 bites audió ami a hangfalakból szól. Pl. egy Internetes rádiónak mindössze egy Finalizer 96K-ra lehet szüksége, és olyan minőséget tud magából kipréselni minimális adatforgalom mellett amit a hallgatók mindegyike értékelni fog… mindezt választható bitmélység/adatmennyiség mellett.

Egy kicsit vonatkoztassunk el a mastering-től – mindazok az algoritmus blokkok amiket a Finalizer tartalmaz remekül használhatóak effektezéskor vagy akár élőzéskor is. Ha már van benne egy remek multiband kompresszor akkor miért ne használnánk mindenhova ahol csak szükséges? És a többi processz esetében ez szintén igaz. Csak azért, mert lehetőség van rá nem kell az összes algoritmust munkába állítani… Élőzésre kicsit nehézkesebb a használata amennyiben nincs hozzá valamilyen kontroll felület (nekem van) – MIDI-n keresztül az összes szükséges és fontos paraméter állítható, így egy kontroller segítségével élvezetes esti session-t sikerült összehoznunk, amelyben a Finalizer-t minden lehetséges helyre megpróbáltuk felhasználni – sikerrel. Basszusok kiemelésére, dob kompresszióra/expanzióra éppoly jó volt mint a sztereo tér manipluációkra.

Negatívumot egyet találtam benne, de azt elsőre… ADAT-on keresztül szerettem volna 96kHz-es mintavételezéssel csatlakoztatni az audio interfészemhez (RME Fireface 800) – sikertelenül. Kis tanakodás és kézikönyv olvasás után (mint a teszt elején is említettem) kiderült, hogy ez nem lehetséges – az ADAT ugye “double-wire” technológia és nem “double-speed” – el lehet felejteni az ADAT SMUX-ot a Finalizer esetében 🙁

Összességében egy remek multiband mastering processzor, mely kreatívan használható egyedi effektezésre is, formátumkonverzióra és dither-re. Hasznos kisegítő lehetőségek a korrekt eredményekhez, hibátlan kézikönyv, Bob Katz által összeállított kísérő útmutató a mastering-hez – minden adott az eredményekhez.

Pro:

  • 24bit/96kHz működés
  • kiváló AD/DA konverterek
  • up- és downsampling lehetőség
  • változatos dither és bitcsökkentő algoritmusok
  • remek multiband sztereo tér manipuláció

Kontra:

  • digitális csatlakozás esetében nincs “double-wire” technológia – ADAT-on lehetetlen 96kHz-en dolgozni vele
  • rögzített jelfolyam – nem lehetséges az egyes processz blokkok sorrendjének variálása

Összegzés: kiváló multiband mastering processzor, hasznos kisegítőkkel és útmutatókkal
Ára: bruttó 843.600 HUF
Gyártó: TC Electronic
Forgalmazó: Bluesound
[print_link]

TC Electronic Finalizer 96K
Cimke:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.