Mostanában annyit hallottam a 2007-es Abba remix albumról, és hogy mennyire elrettentő példa a loudness war áldozatai között, hogy a Pirate Bay felé vettem az utat és letöltöttem, a korrekt véleményalkotás érdekében veszteségmentes formátumban. Azt gondoltam, hogy a vélemények túlzóak, de nem… ez a legrosszabb mix + master amit az utóbbi időkben hallottam.

Valljuk be őszintén – a XXI. század elektronikus zenei producer technikája (legalábbis eddig) a kompresszor köré épül. Nem mintha ez rossz lenne, sőt – viszont nagyon könnyű vele tönkrevágni egy dal feeling-jét vagy rossz mastering során egy egész albumot. Az Abba remix album tökéletes példa arra, hogy milyen az, amikor mindenütt ahol lehet, toltak még a potikon hogy még hangosabb legyen… csakhogy az eredmény elszomorító – az album löttyedt lett, dinamika nulla, tele jól kivehető recsegéssel.

Mindenkinek ajánlom a következő videót, nagyon hasznos:

Nem feltétlenül értek egyet a Turn Me Up konzervativizmusával, de még mindig jobb ha halkabb, de minőségi technikai végeredményt készítesz vagy kapsz kézhez stúdióból, mint egy agyonpaszírozott, lapos master-t. Értelmes kompromisszumokból nem lehet baj. Sajnos a hordozható konzumer lejátszók elterjedésével kialakult az a rossz szokás, hogy mindenki a lehető leghangosabbra igyekszik készíteni a zenéket (hogy kiugorjon a playlist-ekben a többi közül). Abba bele sem kezdek, hogy mit tesz egy egyébként is megnyomorított zenével a rádiók broadcast processzora – miután laposra kalapáltak egy zenét a házi kovácsműhelyben még rájön egy ipari sajtológép a végén – az eredmény rettenetes.

Ajánlom, hogy a remix album mellé töltsétek le az eredeti dalokat, és A/B összehasonlításban hallgassátok őket. A buta tuc-tuc mellett a remix semmit nem bírt hozzátenni az eredetihez, sőt, én személy szerint minden esetben az eredeti dalokat preferáltam (szigorúan technikai és nem kreatív szempontok alapján).

Elrettentő példa a rossz mix + master-re
Cimke:                                     

2 thoughts on “Elrettentő példa a rossz mix + master-re

  • 2008-01-30 at 08:50
    Permalink

    lol ez még leirva is szemléletes

    Válasz
  • 2008-01-30 at 08:09
    Permalink

    Egyszer egy zenész haveromnek próbáltam autóban, tehát stúdió felszereléstől (na jó, ne nagyzoljunk: számítógéptől) távol elmesélni, mi az a dinamika processzálás, és láttam rajta, nem teljesen érti, jó lenne meg is mutatni. Bekapcsoltam a rádiót, eltekerem a Danubiusra vagy a Slágerre, pont kezdődött az a Charlie-szám, hogyaszongya “A csomagom is nehéz / A szívemen is súly…” vagy valahogy így, aki ismeri, annak beugrik, hogy egy kis zongorázással kezdődik. Örvendtem, mert nagyon jól lehet hallani, hogy amikor Charlie énekel, akkor a zongorát lenyomja a francba, amikor meg szünetet tart, akkor “látványosan” előtüremkedik.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.