Az elmúlt hétvégét a Budapest Fringe Fesztiválon töltöttem, életemben először. Az előző két alkalmat kihagytam, az elsőről nem tudtam, a másodikat egyéb elfoglaltságok miatt passzoltam, de most amellett hogy a zsűri tagjaként is szerepeltem, az ADSR Multimédia által felajánlott különdíj miatt is (Hivatalos Fringe támogatói oldal, Világgazdaság Online cikk, az egyszerűség kedvéért: 2 napos stúdiófelvétel + mix + master + web-es formátumok + promóció) kötelező program volt számomra. Némi meglepetéssel vettem tudomásul, hogy az ADSR Multimédia volt az egyetlen olyan támogató, amely zenészek számára releváns különdíjat ajánlott fel – de ugyanakkor örültem is neki, mert így biztosra vettem, hogy nem kell senki mással osztozni a tehetséges produkciókon.

Az előzetes eligazítás és találkozók alapján nem igazán tudtam, mire is számítsak… A 3 nap alatt kora reggeltől éjfél utánig rohantam egyik helyszínről a másikra, részben a zsűrizendő fellépők miatt, részben mert a kiosztott produkciókon felül a lehető legtöbb koncertet szerettem volna végignézni – vagy legalább egy esélyt adni nekik. Egyrészt úgy gondoltam, hogy a több mint 130 zenei produkcióból (a szervezők rendesek voltak és nem osztottak be táncos és színházi előadásokra) a számomra kötelezően zsűrizendő 13 elég vékony keresztmetszetét adja a fellépők sokszínűségének, másrészt a zsűribeosztás nem fedhette le tökéletesen az ízlésemet és a felajánlott stúdiómunkával kapcsolatos elvárásokat. Azaz, a nyertes legyen képes normális zenei produkcióra, látszólag rendelkezzen némi rajongóbázissal vagy legalább a közönség tetszését vívja ki, továbbá az sem árt, ha a piacon is életképes a produkció… ne csak az asztalfióknak dolgozzunk, ha már.

Összeszámoltam: 68 produkciót sikerült végignézni vagy legalább addig kibírni, ameddig nyilvánvalóvá vált, hogy totál esélytelen. A Fringe elsősorban amatőr produkcióknak szól, bár senkit nem utasítottak el a profik közül sem (alig volt pár komoly produkció). Olyan tehetséges zenekarok vagy előadók után kutattam, akik képesek kiugrani, és egy kis szerencsével megmaradni a médiában. Kicsit viccesnek tűnt a többi zsűritag számára, hogy mennyire komolyan veszem a dolgot (láttam az elfojtott mosolyokat és a csodálkozó tekinteteket – zöldfülű elsőbálózónak nézett mindenki, az tuti…), de úgy gondoltam, hogy a fesztiválnak, a produkciónak és az ADSR Multimédiának is érdeke, hogy a felajánlott díj jó helyre kerüljön.

Nos, mint utóbb kiderült, nagyon jól tettem, hogy túlteljesítettem a tervet. A számomra kijelölt produkciók sajnos különféle okok miatt nem ütötték meg az általam elvárt mércét – vagy egyáltalán nem hoztak lázba, vagy csak 1 jó dalt sikerült felmutatniuk a 30-40 perces előadások alatt, vagy nem voltak képesek rendesen összerakni magukat. Mentségemre legyen mondva, nem fikázni akarok – egyszerűen itt is érvényesült a felső 10% szabály. Szerencsére az önmagamra osztott extra munka megtette a hasznát – a végén 5 zenekart jelöltem be magamnak, melyekből bármely is kerüljön ki győztesnek, örülök hogy együtt dolgozhatunk, és biztos vagyok, hogy minőségi produkciót sikerül a munka végén letenni az asztalra.

Szeretnék pár érdekességet kiemelni… A zenekarok 99%-a a tipikus gitár + basszusgitár + dob hangszerekkel próbálkozott, amelyek mellé csak elvétve csatlakozott szintetizátor, DJ deck, groovebox vagy más elektronikus hangszer, urambocsá laptop. Ezt nem tudtam hova tenni… és azóta sem tudom… vagy véletlenszerűen alakult így, vagy az elektronikus projektek úgy döntöttek hogy számukra egy amatőr fesztivál nem pálya? Mindenesetre van egy tippem: a jövő évi, 4. Fringe fesztiválon érdemes lehet minden elektronikus projektnek megjelenni, mert azon kevés produkció, ahol az elektronika komoly szerepet kapott üdítő színfoltot jelentettek a torzított gitárok tömegében. A közönség nem hiányolta különösebben az elektronikát, bár az feltűnt, hogy az állandóan mozgásban lévő a helyszínekre ki-be járó tömeg mintha nagyobb arányban maradt volna az elektronikus projektek előtt – lehet hogy ők is a felüdülés kis szigeteként tekintettek ezekre az előadásokra.

Nem mehetek el egy komoly negatívum mellett sem. Sajnos a zenekarokat az előadásban, a hallgatóságot pedig a befogadásban komolyan hátráltatták az alkalmazott technikusok. Nem a technika, mert kivétel nélkül minden helyszínen a feladatra abszolút alkalmas, minőségi eszközök szerepeltek. A dobok és basszusgitárok hangosításával volt a legkevesebb gond, a basszusgitárok kivétel nélkül jól szóltak mindenütt, de ebben biztos közrejátszott a mélytartomány fizikai viselkedése is. A dobok nagyjából jól szóltak, a szerencsés fellépők a Teátrum stúdiókban pedig kiváló hangzással játszhattak. A gitáralapok, erősítők, a felszerelés kivétel nélkül rendben volt. Ezek után nem tudom mit gondoljak olyan hibákról, hogy a PA-k nincsenek delay-elve a kombókhoz képest és egy massza dől az emberek felé a színpadról. 🙁 Vagy hogy adott technikus már annyira süket volt, hogy a magasaktól mindenki menekült a helyszínről – a zenekar őszinte megdöbbenésére. A folyamatos gerjedési problémákról nem is beszélve… A gitárhangzás minden zenész/zenekar belügye (a többség penge multieffekttel játszott), de valahogy a gitárok hangosítása megoldhatatlan kihívások elé állította a technikusokat. Itt meg kell adnom a tiszteletet a kivételnek, a Rézmál kávézóban a fizikai korlátok ellenére is a maximumot sikerült kihozni a technikából (olyan progresszív metált hallgattam végig, hogy leesett az állam a produkciótól), és persze a jó fizikai adottságokkal rendelkező helyszíneken is korrekt volt a hang. Remélem a következő alkalommal nemcsak minőségi technikát, hanem megfelelő szakembergárdát is sikerül felvonultatni. Nehéz úgy megítélni egy produkciót, hogy az énekes nem hallja normálisan mi történik mellette/a háta mögött, és hamisan énekel – ami egyáltalán nem volt ritkaság. A mélypont: életem legrosszabb Beat Dis fellépését néztem végig a Csodák Palotájában, és nem az ő hibájuk volt, erről meg vagyok győződve.

Nem feledkezem meg a pozitívumokról sem: jó szervezés, korrekt árak a pultoknál, kevés kivétellel pontosan kezdődő koncertek. A fellépők komolyan vették magukat (vagy szándékosan nem) és a maximumot hozták ki magukból, amatőr és profi szinten egyaránt. Hogy ez mennyire volt elég az kiderül az április 9-i eredményhirdetésen, ahol a zsűri szerint az arra leginkább érdemes produkciók viszik el a díjakat, köztük az ADSR Multimédia különdíját. Addig a fellépők net-en hozzáférhető anyagait böngészem és megpróbálok egy teljesebb képet alkotni a fellépőkről, hogy részemről a lehető legjobb döntés születhessen.

Budapest Fringe 2008 fesztivál összefoglaló

2 thoughts on “Budapest Fringe 2008 fesztivál összefoglaló

  • 2008-04-03 at 01:05
    Permalink

    Kár hogy nem találkoztunk kint… Na nem baj, legközelebb ADSR.hu találkozót is beépítek a hasonló eseményekbe 🙂

    Egyébként az elektronikus zenei produkcióknak pont azért lett volna érdemes itt megjelenni, mert egyrészt ingyen kaptak volna hatalmas promóciót, normális technikát (és most vonatkoztassunk el a technikusgárdától, ezt előre nem lehet látni, illetve talán a kontroll lehetősége is jóval nagyobb elektronikus zene esetén), közönséget!!! + az ilyen fesztiválokkal együtt járó összes reklámozási, kapcsolatépítési és további fellépési lehetőséget. Én pl. a zsűriben találkoztam jópár olyan taggal, akik kifejezetten életképes, fellépésekre szerződtethető produkciókat vadásztak. Egy ilyen lehetőséget kihagyni kár..

    Válasz
  • 2008-04-02 at 20:39
    Permalink

    sztem is túl komolyan vetted 🙂 , énis elég finnyás vagyok mind zeneileg mint az ennek háttérül szolgáló tech supportot illetően, de ide spec pont azert volt számomra kellemes kimenni mind3 nap mert nem voltam ráfeszülve ezekre, 5perc alatt nyilvánvalóvá vált h ttteljesen felesleges, és pont ígyen értek igencsak kellemes meglepetések néha, pl első este a fogadóban volt egy banda cigányzenével, de nem a tipikus mulatóssal(habár respekt a gypsy autentikának) hanem baziigényes világzenei produkcióval álltak elő, zeneileg is teknikailag is olyat tettek elém amitől leszakadt a’zarcom.. 😉
    btw, egen, sajnálatos, de a gitárhangosítástol ignore szinten is a füvet kapartam magam alatt sokszor..
    mégvalami: ez nem az a feszt, van elég elektronikus rendezvény itthon, szvsz Fringe-re tekfelesleges erőltetni.. 🙂

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.