Gondolkodtam, kell-e ez ide, de nem bírtam megállni…

Szóval Eurovíziós Dalfesztivál 2008, ahogy nekem leesett… Először is, elegem van az esztrádműsorokból, bármelyik tévécsatornán bármikor nézhető egy ilyen, már akinek gusztusa van rá. Nekem nincs. Ugyanakkor itt egy lehetőség országimázs építésre, megmutatni, hogy mit is tudnak a fiaink/lányaink meg a zenész/technikus gárda – ez OK. Persze most is sikerült jól pofára esnünk, és bele sem kezdek a magyar produkció ítéletébe – megtették azt már helyettem sokan mások.

Ami viszont érdekesebb, az a rendezvény mögött meghúzódó gazdasági/politikai szemlélet. Egyrészt leültetni X millió embert egy időben a tévé elé és nekik osztani az észt, reklámot, promót – minden multi és marketinges álma. Ilyenkor kéne kis hazánk valamirevaló termékeivel és ötleteivel bombázni a gyanútlan nyugati karosszékben ücsörgő húsgombócokat. De még ez sem érdekes annyira…

Ami viszont érdekes, az az, hogy az angolok milyen sértődöttséggel reagáltak az utolsó helyezésre. A korábbi X-Factor (brit Megasztár) döntős Andy Abrahams produkciója szerény véleményem szerint sem érdemelt ennél lényegesen jobb helyezést, de a 14 pont kiütötte az angoloknál a biztosítékot. Sir Terry Wogan, az angol presenter, egyenesen odáig merészkedett, hogy kijelentette, a nyugat-európai országok számára a kilátások “szegényesek” a továbbiakban, és az Eurovíziós Dalfesztivál “már nem egy zenei verseny”. Jééé… most jöttek rá? Vagy most, hogy bukta volt, már ki lehet mondani az igazságot? Már régóta nem a zene a lényeg az egészben. Az eladások, a marketing, az országimázs építése, a kapcsolatok – mind-mind fontosabb ennél. Persze, ameddig a britek és írek a csúcson vagy annak közelében tanyáztak minden szép és jó volt… A kelet-európai meg húzza meg magát szépen, és örüljön, hogy egyáltalán a vályú mellé engedték. Igazán köszönjük! Nem hinném, hogy a kelet-európai emberek naivabbak lennének a nyugatiaknál, de ez akkor sem szép. Az pedig, hogy most ide helyeződött át a gazdasági súlypont (már persze inkább a nyertes Oroszországra, mintsem magunkra) biztos benne van a szavazatokban, a színfalak mögötti egyezkedésekben és pontozásban, de ez van, tessék együtt élni vele egy darabig.

Hogy végülis mennyire tekinthető a nyertes Dima Bilan produkciója orosznak, azt nehéz eldönteni. A pénz, amelyből létrejöhetett orosz, és kérem, itt csak ez számít. Megvették Timbaland-ot kilóra, aki újra lerakott az asztalra egyet a sablonjai közül, pont. Ugyanúgy lehetett volna az utolsó, mint ahogy az angol produkció, semmivel sem különb nála. Megmutatták, hogy van az a gazdasági hatalom ami érvényesíti az érdekeit, bármilyen területről is legyen szó. Semmi sem változott az elmúlt 20 évben, talán csak annyi, hogy az orosz medve felébredt téli álmából és megmutatta az erdőnek új bundáját. A második, harmadik hely úgysem érdekel senkit sem, de az elsőre szavazni kellett a kicsiknek, ha nem akarták megkockáztatni a kiűzetést a pusztába. Végülis, ez nem került olyan sok pénzbe, minden, az oroszokkal jó viszonyt ápolni szándékozó ország most kimutathatta együttműködési szándékát. PR + marketing lerendezve, az árát megfizette a bamba nép, ennyi. Kicsiben pedig megtörtént ez a szomszéd/baráti államok között, ahogy eddig is…

Az angolok inkább örültek volna annak szép csendben, hogy az angol nyelv dominanciája legalább megmutatkozott. Az tiszta sor, hogy kell a közös alap, a produkciókat mégsem lehet feliratozni, vagy legalábbis semmi értelme, másrészt kicsit szomorú, hogy az egyes nemzetek saját nyelvéből eredő zenei gazdagságot ezzel messzire száműzik (respect azoknak, akik vállalták a nehezebb feladatot és anyanyelven énekeltek). Az angolok kezdjenek bele egy “English for Eurovision” nyelvkönyv sorozatba, kész. 🙂

Még valami: én nem tudom hogyan születtek ezek a dalok, rendelésre készültek, vagy volt egy halom kész dal és azokból kiválasztották a legjobbat? Az eredményt tekintve mindegy… számomra ötletszegény, lapos volt majd’ mindegyik. Tele van az ország olyan arcokkal akik 1 nap alatt képesek nulláról sokkal jobb dalokat írni. Mi lenne, ha a vesztesek nyugalmával jövőre sutba dobnánk a megfelelni vágyást és megpróbálnánk inkább valami ütőssel előállni a görcsös erőlködés helyett? Persze ehhez az is kéne, hogy fantázia legyen az Eurovíziós dalfesztiválban…

Eurovision 2008 Russia Edvin Marton

p.s. Azért némi magyar vonatkozása van az orosz győzelemnek. A bal oldali úriember, Csűry Lajos, aka. Edvin Marton, de ezt a vonalat nem merem folytatni. De mégis… az Eurovízió hivatalos honlapján egy igen jó befejezést sikerült találni a nyertes sajtótájékoztatójának:

Another journalist hinted at the fact that Edvin Marton could not play his Stradivari violin live on stage according to the 2008 Eurovision Song Contest rules. Edvin Marton replied that, actually, he had been playing live, it could just not be heard.

Nincs annyi smiley az univerzumban, amennyit most ide szeretnék tenni.

Update: miért nem lepődök meg a nyertes Dima Bilan (valódi nevén Viktor Belan) meztelen képein (csak 18 éven felülieknek: Kép 1, Kép 2)? Tele vannak a szerb lapok velük… ja és a pletykával, hogy korábban “escort boy” volt a fiúka… hát, ennyit erről.

[poll id=7]

Eurovíziós Dalfesztivál 2008 – kinek mondjam el?
Cimke:                             

7 thoughts on “Eurovíziós Dalfesztivál 2008 – kinek mondjam el?

  • 2008-05-28 at 20:56
    Permalink

    Szépen összefoglaltad azt, amit én is gondolok.
    Újítani tessék!!!

    Válasz
  • 2008-05-28 at 16:31
    Permalink

    Engem személy szerint a beszari hozzáállás bosszant a legjobban: mintha mindig biztosra akarnánk menni, semmi kísérletezőkedv, bevállalni nem merjük az újító, megdöbbentő vagy éppenséggel vicces produkciókat (lásd a finn Lordi-t a múlt évben, szerintem halálian jó volt). Lassú víz ez így, csoda ha lemaradunk?

    Az sem tesz jót a magyar arculatnak, hogy mindig ilyen szende ártatlan kis virágok próbálnak érvényesülni, már bocs de se a Magdi, se a Csézy nem hagyott bennem semmilyen benyomást, 5 perc múlva nem tudtam felidézni semmit belőlük, miután megnéztem 2 másik produkciót – és az összeset végignéztem becsülettel…

    A beszari hozzáállás mellett pedig el kéne végre felejteni azt a nyavalyás melankóliát és az édes-bús dalokat: nem működnek, ez emberek szórakozni, táncolni akarnak, meg kell bennük mozgatni valamit – 100-as csomag papírzsebkendővel csak a háziasszonyok ülnek a délutáni sorozatok mellett. Ma dinamizmus kell, kiállni magunkért és megmutatni hogy pörgős, lendületes, magával ragadó egy produkció.

    Bayer Friderika (ugye rá utal a cikk címe is) emléke elevenen élhet a magyar eurovíziós produkciókban, de eltelt közben egy évtized és képtelenek váltani. Szomorú…

    A gazdasági/politikai oldala meg társítva ezzel a langymeleg semmitmondással abszolút ellenünk dolgozik. Erre nem tudok mit mondani, mert a hülyeség legjobb példája: senkinek sem vagyunk fontosak, partneri kapcsolataink egyenlőek a nullával, ráadásul még rontjuk is ezt a negatív képet egy lassú, tétova, semmitmondó produkcióval. Ébredjetek!

    Válasz
  • 2008-05-27 at 13:58
    Permalink

    Igazából sztem mindegy, kit küldünk ki, mi SOHA sem nyerhetünk!
    Európa utál minket és még a produkcióink is sz*rok. Mindkettő ellen lehetne tenni, de ilyen az ország. Próbálunk mi valamelyik szomszéd országgal jóba lenni? Nem. Tény, hogy a dalfesztivál már részben egy politikai lejátszott meccs.
    Ettől függetlenül azonban küldhetnének ki valakit, aki téynleg tud is valamit. És végre énekelhetne magyarul!!
    Én értékeltem pl. az izraeli fiú dalát, ő anyanyelvén énekelt (2 sor kivételével)és szép is volt, neten pedig utánanéztam és a szövege is szép.
    Tehát nem kellene feltétlenül angolban nyomatni mindig.
    A keletiesebb (görög, örmény, izraeli) dalokra egyre jobban vevő a közönség, de valljuk be, még ha ezek is gagyi dalok és értelmetlen szövegek, akkor is jobbak és ütemesebbek, mint amivel mi bármikor is elő tudunk rukkolni.

    Válasz
  • 2008-05-27 at 11:23
    Permalink

    Jogos a kérés… hozzáadtam a 2 további opciót, és akkor remélem mindent lefedtem.

    Válasz
  • 2008-05-27 at 09:23
    Permalink

    Miért nincs a szavazásban olyan választási lehetőség hogy “egyáltalán nem néztem” ???

    Válasz
  • 2008-05-26 at 18:16
    Permalink

    Gyerekek… Szánalmas amit ebben az évben műveltünk… Én most hallotam személy szerint elöször erről a Csézy nevű csajról. Ennél még tavaly Rúzsa Magdi is jobb volt, pedig őt se magasztaltuk az egekig. Legalább bejutott a döntőbe. Nem hiszem el hogy lassan szokásinká válik vesztesnek lenni. Mért nem lehetett egy olyan előadót kiküldeni aki, szalonképes és magyarországon is van rá kereslet. A dalról meg annyit hogy elég szánslmasra sikerült és a hugom aki dalszövegeket is ir, 10 perc alatt szinvonalasabbat firkál mint ez. Az én pofámról ég a bőr!!! remélem jövőre talán a döntőbe kerülésig el tudunk jutni… A Politikai és gazdasági befolyásolásban pedg lehet hogy igazad van, hisz még is CSAK Oroszország nyert.

    Válasz
  • 2008-05-26 at 18:03
    Permalink

    Nem tudom láttad-e az ír “produkciót”, hát az egy ultranagy fos volt, jutúbon megtekinthető. Arról tudom, hogyan úgy került be. Volt egy helyi Eurovision selejtező az RTE-n (ír állami tévécsatorna), amin indult egy lengyel csaj, egy mutáló tizenéves, néhány egyéb szerencsétlen, meg ez az éneklő pulyka (Dustin). Igazából én se tudtam volna választani az írek helyében, de a pulyka már régóta celebrity, úgyhogy őt szavazta meg a nép sms-ben.
    Magyarországon úgy látszik nincs ekkora demokrácia, valakik eldöntötték hogy akkor most megint az R-port fivérek írjanak egy nótát és ezzel képviseljék az országot. Sajnos/szerencsére nem láttam Csézy előadását. Pedig szerintem nálunk is lenne Timbaland kaliberű producer… (Amúgy nem Timba írta az orosz nótát, hanem a spanja Jim Beanz, legalábbis a discogs szerint.)

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.