Remélem, hogy ez a cikk nem fogja kiütni a biztosítékot a pro audio rajongók agyában… A téma elég kényes: meddig vagyunk hajlandók elmenni a minőség érdekében? Én magam is sokáig hajszoltam azt, nem törődve pénzzel és energiával, ami úgy gondoltam, megéri az alig észrevehető különbségeket. Mai fejjel nézve néha egészen őrült összegeket öltem még egy előfokba, még egy szintetizátorba, még egy effektbe, egy extra mod-ba, csak hogy birtokolhassam a mindent überelő hangzást. Pedig az inkább a tehetségen, halláson, kreativitáson múlik mint a technikán – persze nem kell átesni a ló másik oldalára, kellenek a minőségi, megbízható eszközök, de a +10%-os minőségjavulás +90%-os áron egy idő után tarthatatlan.

A következőekben mégsem a pénz lesz a fontos. A nagy kérdés: hajlandó vagy a saját és környezeted egészségét kockáztatni a high-end érdekében? Amiért kérdezem, az a legújabb generációs hangfalakban felhasznált technológia.

Berillium tweeterA berillium a legújabb “csoda” a hangszóró technológiában. Voltak már vele próbálkozások korábban, de most mintha beindult volna valami – egyre több berilliumot tartalmazó hangszóró található a komoly hangfalakban. Kis fajlagos súlya és nagy szilárdsága ideálissá teszik a magassugárzók anyagaként. A berillium két és félszer könnyebb a titánnál, és másfélszer könnyebb az alumíniumnál. Szilárdsága háromszor nagyobb a titánénál és ötször nagyobb az alumíniuménál. Ezekből a számokból lejön, hogy azonos súlynál a berillium hétszer szilárdabb az alumíniumnál vagy a titánnál, melyek kb. hasonló értékekkel rendelkeznek. Ezen felül a berilliumban a hangterjedés háromszor gyorsabb mint a titánban, és két és félszer gyorsabb mint az alumíniumban.

Felhasználási területei az űrtechnika, rakétatechnológia, röntgentechnika/röntgenlitográfia, nukleáris technológia, műholdak, csúcstechnológiás berendezések alkatrészeinek ötvözőanyagaként funkcionál. Az egyetlen fém, mely képes megkarcolni az üveget. Jól hangzik? Kétségtelenül…. Mi akkor a gond? Hogy drága? Ha csak ez lenne a baj…

Berillium-titánium-alumínium összehasonlítás

A berillium az egyik legmérgezőbb anyag a világon. Tüdőméreg, előállítása, kezelése csak nagyon szigorú biztonsági előírások mellett történhet. Nem is képes rá mindenki – csak az USA-ban, Oroszországban és Franciaországban képesek a mai napig vegytiszta berillium előállítására. Más országok, mint Nagy Britannia, Németország és Japán ötvözet formájában képesek dolgozni vele.

Szóval… megjelentek a legújabb hangfalak, bennük berillium vagy berillium ötvözet magassugárzókkal. Ezen hangfalak csomagolásán, a dobozban és minden épkézláb helyen nagyméretű feliratok hívják fel a figyelmet arra, hogy a berillium soha, semmilyen esetben nem kerülhet érintkezésbe emberi szövettel. Ööööö… izé… hogy is van ez? Az rendben, hogy a szállítás alatt védőkupak található a hangszórókon. De ugye ez így nem maradhat használat közben, le kell venni róla. Ekkor már csak a levegő van köztem és a berillium között, ami nem túl megnyugtató. Hogyan tisztítható? A rongyot amivel letöröltem azonnal zárjam légmentes fóliába és küldjem el valami nukleáris hulladék temetőbe? Tegyük fel, hogy van valamilyen vékony filmréteg védelemként a magassugárzón. Ez ugye rontja az olyannyira ideális tulajdonságokat, nem hiszem, hogy ezt a gyártók erőltetnék… ugyanakkor lehetséges, hogy a kockázatok csökkentésének érdekében rákényszerülnek – de akkor hihetek a marketinges anyagokban közölt szép számokban?

Berillium tweeter karakterisztika

Stúdióban, profi, kontrollált körülmények között is minimum feszengenék egy ilyen hangfal társaságában. De otthon, lakásban, home stúdió környezetben egyenesen rettegnék tőle. Mi van ha elkezd játszani vele a gyerek vagy a kutya/macska? Bele se szeretnék gondolni… És mi történik sérülés esetén? A leggyakoribb általam tapasztalt hangfalsérülés az, amikor az állványon pihenő hangfalat meglökve az lecsúszik róla, majd vagy a mély-, vagy a magassugárzó megkarcolódik/kiszakad, ahogy ráesik az állvány tartólábaira vagy a szomszédos eszközökre, sarkokra. Ajajj…

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ezt a minőségi ugrást szerintem minimum kockázatos meglépni. Persze, bennem van a kisördög, hogy hallhatnám a tökéletesen lineáris átvitelt 1 – 40 kHz között (!!!), tökéletes impulzusválasz mellett. Mégis, a zene talán nemcsak arról szól, hogy mennyire minőségi környezetben készül vagy hallgatják – az érzelmi oldal mindig nagyobb súllyal esik a latba. Megér ennyit a saját és környezetem egészsége? Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Én csak azt szeretném, ha ez a kis infó hozzájárulna ahhoz, hogy a legjobb döntést hozhassátok meg, bármely oldalon is álljatok.

 

[poll id=8]

 

p.s.: Berilliumot vagy berillium ötvözetet használó hangalak: Focal Professional SM8/SM11 széria (tudomásom szerint jelenleg csak a Focal Professional/JMLab használ tiszta berillium magassugárzókat), KRK Exposé E8B (berillium-alumínium ötvözet magassugárzók), Yamaha NS-1000 (berillium ötvözet, nincs infóm a pontos összetételről). Az NS-1000 nem mai darab (ha jól tudom az első volt a világon, amelyik berilliumot használt) kíváncsi lennék a tapasztalatokra, mind akusztikai, mind élettani szempontból. A hi-fi világban a Jacques Mahul Laboratories (JMLab = Focal Professional), a JBL, a TAD (Pioneer EX szériás hangfalak magassugárzóinak szállítója) és még pár manufaktúra használja.

Az utopia-be.com weboldalon nagyon sok információt találsz a berilliumos hangszórókról és azok alkalmazásáról (az oldal a témában leginkább aktív Focal-hoz tartozik).

Hajszoljuk a minőséget mindhalálig?
Cimke:                                         

12 thoughts on “Hajszoljuk a minőséget mindhalálig?

  • 2008-06-06 at 16:41
    Permalink

    Ja amúgy az ilyen tüdőgyulladás nem gyógyítható..

    Válasz
  • 2008-06-06 at 16:37
    Permalink

    “when JBL introduced drivers with Be diaphragms TAD made a big deal about the fact that they sputter their material to form the diaphragm, and everyone else cold rolled them.”

    sputter- katódporlasztás
    személy szerint nem vagyok meggyőződve róla hogy a focal féle “inverted dome” akkora naccám lenne, adatlap vhol ?

    Válasz
  • 2008-06-06 at 15:44
    Permalink

    Nem kell vízben oldódnia, hogy betegséget okozzon. De hogy magamat idézzem: “ez a chronicus berillium betegség 1 tipikus porártalom miatti tüdőgyulladás tüneteit mutatja.” Kb mint a bányászoknál, az a ciki, ha sokáig nyelsz belőle sokat. Ha kiszakad a membrán az gáz, ki kell dobni (megfelelő helyre persze), de max allergiád lesz 1szeri nagyobb érintkezéstől szerintem. A 2 mikrogrammos felső határt direkt napi 8órás érintkezésre számolták ki. Amúgy Compnak igaza van, azbesztet valószínűleg sokkal többet nyeltük mindannyian és sokkal nagyobb veszélyt jelent ránk mint a berillium. De abban igazad van Zsolt, hogy tele vagyunk mérgező anyagokkal és nem biztos hogy érdemes magunkat mérgezni.

    Válasz
  • 2008-06-06 at 14:15
    Permalink

    comp, hogy jön össze az, hogy a berillium tüdőméreg, a vízben oldódó vegyületekkel? A Wikipedia szerint is mérgezőek a berillium vízben oldódó vegyületei, de onnan hiányzik a “csak”. Nem vagyok kémikus, se biológus, örülnék ha valaki ezt megmagyarázná… előre is kösz.

    Válasz
  • 2008-06-06 at 12:30
    Permalink

    Szabó Zsolt: félreértetted a hozzászólásom lényegét 🙂 A berillium csak vízben oldódó vegyületei a mérgezőek. Több szempontból is nem valószínű hogy vízben oldódó vegyületből készítik, sem tartóssági, sem praktikussági szempontból. . Természetesen nem védem a berillium hangfalakat, de a veszélyforrás nem magasabb mint az amúgy is toxikus civilizációnk egyéb termékeiben. Beszéljünk csak pl. az üveggyapot vagy azbeszt szigetelésekről, amit építészetben használnak, mikrohullámú adókról (wifi, mobil), amik rákot okozhatnak stb.

    Válasz
  • 2008-06-06 at 11:27
    Permalink

    DDEX, megértettem… Már csak egy utolsó kérdésem lenne: mi történik a berilliumos magassugárzó sérülése/kiszakadása esetén? Kerülhet ott akkor egy kiemelten magas adag a környezetbe, vagy ez sem reális veszély?

    Válasz
  • 2008-06-06 at 08:41
    Permalink

    Zsolt! Én is paranoid vagyok, de ezekre a határértékekre túlbiztosítás jellemző. Azért van kiírva h ne nyúlj hozzá, metr a bőrrel való érintkezés allergizálhat. A berillium gyárakban szerinted nem kellő ahhoz az expozíció, hogy határértékeket felállítsanak? Amúgy ez a chronicus berillium betegség 1 tipikus porártalom miatti tüdőgyulladás tüneteit mutatja. Ha mérgezésmentesen, sokáig akarsz élni, inkább a táplálkozásod figyeld. A kajával töpp kiló szart be tudsz vinni magadba, a legeslegeslegfeljebb mikrogrammos berilliumhoz viszonyítva sokkal nagyobb hatása lesz a szervetedre. Kicsit olyan ez, mint űrlényektől rettegni 1 tigrisekkel hemzsegő dzsungelben.

    Válasz
  • 2008-06-06 at 06:57
    Permalink

    a holdrakéta kúpja is BE 🙂 Egyébként az eredeti 70es évekbeli TAD compression driver 2″ diaphragm-ájából legalább 20 ilyen focal kijönne 😀 . Tényleg, szerintem ne is az NS1000 et nézegesd mint BE referencia hanem a reyaudio / Kinoshita monitorokat 😀

    Válasz
  • 2008-06-06 at 00:13
    Permalink

    Erősen ellenkezem az urban legend-el…

    Először is, a vízben oldódás. Pára, nedves rongy, izzadt tenyér, stb? Nevezzetek paranoiásnak, de nem nyugtat meg. Ahogy az ROHS szabályozással az EU elmozdult a minél zöldebb környezet irányába, úgy annál inkább fura, hogy berilliumos technológia kerül a polcokra, sokkal inkább hozzáférhetően mint egy laptop akkumulátor vagy ólom/higany tartalmú összetevő.

    Lehet, hogy a figyelmeztetést a nemzetközi és lokális hatóságok kényszerítik a gyártókra, de mégsem vonnám egy kalap alá a nejlonzacskóval: az utóbbi olyanokat próbál védeni, akik nem képesek felelősségteljes döntést hozni, míg az előbbi a felelősségteljes döntést hozóak számára szól. Nem mindegy!

    Végül pedig van egy halvány gyanúm: ahhoz, hogy a háztáji berilliumos technológiák élettani hatását meg tudjuk becsülni nem áll még elég adat/idő a rendelkezésünkre. Lehet min/max értékeket becsülni és ezek alapján minősíteni egy technológiát, csakhogy nem vagyunk egyformák: ami az egyikünknek meg sem kottyan, az a másiknak lehet méreg.

    Személy szerint azon a véleményen vagyok, hogy a kompozit anyagokkal operáló technológiák fogják úgyis elvinni a végén a pálmát – a nanotechnológia fejlődésével egyre több hibrid kompozit fog megjelenni amik jobb tulajdonságokkal bírnak mint a vegytiszta kémiai elemek.

    És akkor legvégül 🙂 és befejezem: ahhoz, hogy valóban élvezni tudd egy ennyire tiszta és mindent megmutató hangfal áldásait, nagyon-nagyon jó eszközöknek kell lenniük a teljes láncban. A Yamaha NS-1000 user-ek nagy részének visszajelzései alapján a magasak olyannyira bántóak/fülsértőek lehetnek, hogy hosszú ideig nem is hallgatható. Ez lehet következménye a gagyibb rendszereken készült mix/master-nek, hogy a hangfal olyat is megmutat amit a készítők nem hallottak és zavaró. A végeredmény szempontjából mindegy: ha a stúdióban napi 8-10 órát kell folyamatosan dolgozni egy ilyen hangfalon, akkor megterhelőbb és fárasztóbb lehet mint bármi más.

    Válasz
  • 2008-06-05 at 17:22
    Permalink

    Nekem az a fejlesztés sem volt szimpatikus egyébként mikor rájöttek hogy banánrostokból készült papírból gyártsák a papírtölcsért 😀

    Válasz
  • 2008-06-05 at 17:20
    Permalink

    Ez azért kicsit urban legend, hiszen a berilliumnak csak vízben oldható vegyületei mérgezőek. Nyilvánvalóan vízben oldható hangfalat nem fognak gyártani, tehát az vagy valamilyen berillium-oxid alapanyagú vagy egyéb ötvözete, amely nem mérgező. A figyelmeztetés is a szélsőséges esetekre igaz (mint ne húzzuk a zacskót a gyerek fejére). Ettől eltekintve természetesen a berillium hangfalak gyártásakor keletkező káros anyagok nem tesznek jót se az embernek se a természetnek. Megjegyzem a ROHS eu szabvány bevezetése előtt, szinte majd minden áramkör tartalmazott higany összetevőket, ami kétszer olyan mérgező. Ezen felül az akkumulátorok nagy része alkáliföld-fémekből is készül, amely kb. ugyanolyan mérgező mint a berillium. Ezzel az erővel a PC és MacBook is kidobásra kerülhet.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.