Az előző Hangfoglalás 2010-et értékelő cikk kommentjei után álljon itt egy második, kifejtő rész. Örülök, hogy az ország 6 jelentős cégének képviselője vette a fáradtságot és visszaírta a kommentjeit, és úgy gondolom, hogy a félreértések elkerülése végett, valamint az előző cikk pontos megítéléséhez jól jön az alábbi folytatás.

A szerző profilja

Én, Szabó Zsolt, a vélemény írója a pro audio+zeneipari high-end user + IT/telekom/web geek kategóriát képviselem. A zeneiparban hangmérnökként és producerként működöm, média automatizálással, fizikai+online disztribúcióval és PR+marketinggel foglalkozom, plusz outsourced tech support szolgáltatásokat nyújtok. Videóban premium user-nek számolom magam, és legalább normál user szinten állok fényből, PA-ból, broadcast-ból, és egyebekből. A stúdiótechnika + recording területen nemzetközi szinten is merem vállalni a nevem, és azt, hogy sokszor előbb jut hozzám R&D+promo+insider info mint a termékek képviselőihez, forgalmazókhoz, importőrökhöz. Ez az előző cikkre kommentelők közül sokak számára ismert tény, és az előző cikket ennek fényében kéretik értékelni. Hozzátenném, hogy az ADSR Magazin olvasói összetétele is e célcsoport irányába való fejlődést mutat. Láthatjátok, mindig is engedtem a reklámot értelmes keretek között. Jómagam nem vagyok márkához kötött, és minden mellé szívesen teszem le névjegyemet, ha az értékelhető és értékteremtő – árkategóriától, presztízstől függetlenül. Ugyanakkor mindennap annyi megkereséssel, support/tanácsadási kérdéssel találkozom, hogy fel tudom mérni a magyar felhasználói bázis minden rétegét, és annak fényében is értékelni a kiállítást.

Felvezető: milyen körülmények között született az előző cikk?

Miután egész évben hallgattam a szakma panaszait a csökkenő eladásokról, a beállt piacról, és látható az innováció visszafogása, úgy döntöttem, hogy ezúttal csendes szemlélődőként felmérem, hogy ki hogyan áll helyt egy ilyen fontosságú kiállításon. Személyes találkozókat ez alkalommal csak a számomra valóban érdekes eszközök forgalmazóival tettem (plusz akikkel összeakadtam jártamban), de megfigyeltem, ki hogyan bánik az érdeklődőkkel, milyenek a demók, mekkora a mozgás a standokon, milyen pattern-ek alapján vándorolnak az emberek ide-oda, stb. A végén a plusz/mínusz oldalt szembeállítottam, és az első cikk hangvétele ezen eredményt tükrözte.

Ha az első cikk egy vaktában kilőtt golyó lett volna, akkor sokan igyekeztek az útjába állni. Pedig a cikk tényleges megfigyeléseken alapult, és a számonkért magyarázatok és konstruktív vélemények alább olvashatók.

Válaszok

Az alábbi név@cég formátumú linkek az előző cikk egyes kommentjeire hivatkoznak, rákattintva adott komment megtekinthető, így egyértelmű lesz a reagálásom egy-egy kérdéskörre.

 

Kiss Barna @ Hangmester

Bontsuk szét a társaságot két csoportra:

  • képviselők, forgalmazók és importőrök
  • kereskedők

A kereskedő, mint te, nem értem miért akar ebbe beleszólni. Semmi lényeges termék importőrei nem vagytok, a témában érdemi support munkát nem végeztek, egyszerűen kereskedtek, eladtok. Azt, amit főként a többiek hoznak be – és most hagyjuk az egyedi gitárpengető importot… A Messe, NAMM, stb. elsősorban az importőrök kiállítása, a Hangfoglalás pedig a magyar piac méretéhez fogva a kereskedőké is, szép számmal. Ez az ellentét itt van. Értesülhetsz az újdonságokról, hozzászólhatsz, örömmel fogadom, de számodra a magazin jelenleg ennyit nyújt. A hozzászólásod üres odavágás. Te árulni mész ki a Hangfoglalásra és érdeklődéseket gyűjteni, kapcsolatokat építeni a vásárlókkal és az importőrökkel. De ennyi. Ha úgy érzed, hogy mint kiállítót telibe talált a cikk, akkor az nem az én hibám.

 

Csanádi Csaba @ Colossal, Makkay Imre @ Chromatica + a fényeseknek

Arra nem szabadna hivatkozni, hogy külföldön is vannak sikertelen bemutatkozások, rossz demók. Amiért másnak nem megy, mi sem tudhatjuk? Magyarok vagyunk, meg tudjuk csinálni.
Aki azzal számol, hogy a SYMA csarnok keretein belül ambience-t fog generálni, annak vagy iszonyatosan jó helyet és elrendezést kell kifognia, vagy összefogni a szomszédokkal és közös látványtervet csinálni, vagy ideális esetben különterembe költözni (esély erre nulla?). A mood és ambience marketing alapszabálya, hogy kontrollálni kell tudnod a közeget, és a sikító szólókat próbáló gitáros srácokat nem tudod. Aki a “visszafogott/csendes hangulat” koncepciót követte, az szerintem rossz utat választott – vagy nem csinált helyszínbejárást, nem értette meg a környezetet. Ráadásul rengeteg vizuális inger éri a látogatót, ha valami csak egy kicsit is érdektelen vagy unalmas, akkor jelentkezik helyére új, és az emberek elkapcsolnak.

Nézzétek meg az audio szakma demóit. Miért nincs ez a fajta összefogás, támogatás a magyar VJ kultúra jeles képviselőivel? Ahogy a zenészek is elmennek demózni, úgy legalább 20-30 arra érdemes VJ kollektívát tudok kapásból mondani, akik mindent meg fognak tenni, hogy elkápráztassák a közönséget. Plusz remek keresztmarketing. A látogatók köre is bővülne egy új érdeklődési körrel rendelkezőkkel. Ezt egyszerűen az itthoni fényesek nem használják ki, és szerintem nagy hiba. Projection mapping? Ahogy írtam az első cikkben: “mi mivel törik meg”. Nem kell hozzá fejgép, kiszámoltatjuk realtime, adaptívan programozható PC/Mac számítógépes környezetekben, kevés pénzből vagy akár ingyen. Persze van, ahova vasat akarunk és azt nézzük, mit tud hozzáértő kezekben. Láttam, hogy ki mit akart bemutatni és nem káprázott a szemem.

Ha már vetítések vannak, akkor lehetőleg valami szórakoztató és hosszú ismétlődésű loop-ot használjatok, vagy még jobb, ha csináltattok generatív vizuált. Akinek nincs pénze live VJ szettre, az csináltathat egy komplexebb vizuált (vagy több apró szösszenetet), és azon el lehet mókázni, és a kevésbé szakértő közönség érdeklődését is megfogja.

Fogjatok össze a koncertteremben az audio szakmával és csináljatok közös bemutatókat. Tudom, hogy ez kicsit nehéz, a hangosításban a DJ-sek érdekeltek, nekik van saját fénytechnikájuk, azt akarják promózni, de az meg ahhoz kevés, hogy átfogó, lebilincselő élményt nyújtsanak. De ha összefognátok, akkor el tudom képzelni mennyire más színvonalat tudnátok nyújtani. Tulajdonképpen semmi akadálya annak, hogy a Hangfoglalás estéin az oda halmozott technikával rettentő jó belépős bulik legyenek tartva – és bevételmegosztással akár vissza is jöhetnének a kiállítási költségek. Csak egy ötlet.

 

Fazekas Tamás @ Zaj

Ahogy Csanádi Csaba @ Colossal is írta, a helyszínt tervezni kéne.

Ha a kettőnk között eddig lezajlott személyes beszélgetések fonalát és medrét tekintem, komolyan gondoltad, hogy csak úgy nekiugrok a Zaj-nak, mert örömemet lelem a cikizésben? Azt hiszem bizonyítottam már neked, hogy értelmes gondolataim vannak, erre te vagy az élő példa. Kérlek ennek fényében ítéld meg a véleményemet. Azt gondolom, a kommented első felindulásból született, és belátod, hogy amit írtál, az nonszensz.

Merthogy a te reagálásod fura. Jól értem, hogy azt mondod: ahhoz, hogy rám vásárlóként, potenciális ügyfélként tekints, előbb nekem is kiállítóvá kéne válnom? Már mi a fenének kéne nekem standot üzemeltetnem ahhoz, hogy véleményt tudjak formálni? Hiányzik egy kis alázat a vásárlók irányába részedről, tényleg. Egyébként Csillag Péter @ Audiomonde biztos tudna neked mesélni arról, amikor korábban kisegítőként dolgoztam mellette a kiállításon.

A Zaj stand egy nagy alapterületű, jól megépített, és pocsékul bevilágított sötét monolit volt, minden koncepció nélkül. Egyrészt rossz volt az elhelyezkedése, sötét foltban, mellette fényes érdekeltségű standokkal, amik szintén nem világítottak ezerrel felétek. Az emelet is a SYMA világítótesteinek holtterében volt, rossz fényviszonyok = kevésbé látványosak a cuccok, nehezebb próbálni, fölé hajlok és már nem látom mit fogok. Ami fénytechnikátok van, abból bőven megvilágíthattátok volna a standot, ha már így alakult. A földszinti sötétre a barlang jelzőt tudnám akasztani, azt sem tudta az ember, akkor most mit is kéne nézni. Mi is ebben az egyik alagútban találkoztunk, vaksötétben, emlékezz rá. Percekig figyeltem a stand mellett az emberek tétova tántorgását és továbbslisszolását. Nézd, azt is el tudom fogadni, ha azt mondod, hogy pont a helyszíntervezési hiányosságok miatt alakult szerencsétlenül az emelet, de a földszint? Az elrendezés is szerencsétlen volt a kiállított eszközök tekintetében. Ez a véleményem, és nem azért írom, mert öröm cikizni, hanem hogy jövőre jobbak lehessetek.

 

Csillag Péter @ Audiomonde + vitrin használat + érdeklődők megfogása

Mondtam a kiállításon, hogy vitrinbe zárni nem jó ötlet – de látom, hogy itthon kényszer. Külföldön mindenki menekül a vitrintől, helyette polcok és akasztók vannak, ahol lehet. Voltak a múlt évben a lopásokról szóló hírek, és valljuk be, mindig is volt egy ilyen árnyoldala a kiállításnak (tényleg, 2010-ben milyen volt a helyzet e tekintetben?), de valami más megoldást kéne kitalálni. Az emberek félnek/lusták kérdezni, vagy annyira egyszerűbb továbbmenni, de mégis meg kéne fogni őket. Legrosszabb esetben a vitrinre ki kéne írni, hogy “kérd a személyzettől, szívesen segítünk” vagy ilyesmit. Vagy ötletelni az építőkkel, hogy milyen megoldást tudnánk még nyújtani. Én inkább a hurkos megoldások híve vagyok, mint a szupermarketek média osztályain. Valószínűleg Kilobeat-tel való párbeszéd megmutatja, hogy hol lehet optimalizálni. Nincs olyan, hogy rossz vásárló, csak meg nem értett. Az lenne a cél, hogy mindig a legkisebb akadályt gördítsük a felhasználó elé. Az most mindegy, hogy Kilobeat volt felületes szemlélődő, vagy ti nem tudtátok megfogni a figyelmét, az eredmény az, hogy egy kapcsolat nem jött létre. De az Audiomonde tényleg nagyon szívesen kiszolgált mindenkit, aki vette a fáradtságot és érdeklődött, ezt alá tudom támasztani, mert engem is.

 

@ Roland

A Roland-ot azért emeltem ki, mert öröm a standjukat nézni – az a Hangfoglalás játszótere. Hogy-hogy nem, előbb-utóbb minden gyerekes anyuka és kis tini kiköt a Roland standnál, és nehezen szabadulnak onnan. Így kell korán megfogni az érdeklődőket! Tóth Csaba munkája évről-évre példás (látható, hogy az évek múlásával egyre inkább be fog érni), plusz úgy is megállt nekem, hogy láttam, nagyon sietne valahová, de volt ideje váltani néhány gondolatot.

Összességében

Azt látom, hogy a Hangfoglalás renoméja elérte azt a szintet, hogy bízhatunk benne, a jövőben is lesz. Most már azon kéne dolgozni, hogy felnőjön a nyugati társakhoz, és érdemes legyen ide demós darabot küldeni, számolni vele, beleilleszteni a gyártók roadshow naptáraiba. A látogatói volumen növelése egy dolog, de a konverzió mértéke (= a kiállításból fakadó eladások és kapcsolati tőke) a fontos szerintem minden kiállítónak. Az ilyen bakik, mint a testfestett lányok… korhatáros kiállítást akartok? Nem jó ötlet, bármennyire is szép látvány a felnőtteknek.
A fizetős szakmai nap (péntek) szerintem jó ötlet, de itt csak akkora belépőt szabad elkérni, ami épp csak kizárja a konzumer réteget. A látogatói szám ettől nem csökkenne, akik nem akarnak fizetni azok mehetnek hétvégén, tudva, hogy az mivel jár.

Az anyacégek, gyártók vagy a honi szakma felőli elvárásoknak megfelelni kénytelen kiállítóknak javaslom, hogy hassanak jobban oda, hogy megértessék, itthon nincs sok hasonló méretű és presztízsű rendezvény. Ha itt nincsenek megjelenések, mert ide már nem jutott a demós darabokból, az baj. Nagyobb méretű és nagyobb fejlődési potenciállal rendelkező piacokon való megjelenési lehetőségekből több alkalommal is lehet választani, ehhez csak meg kell nézni a rendezvénynaptárakat. De ha nálunk egy flagship rendezvény kimarad, akkor utána fentről nem várhatják el a piac fejlődését, a célszámok teljesülését. Az világos, hogy nemcsak a vadiúj eszközökről szól a kiállítás, de a régebbi modelleket olyan tetszetős módon, innovatív környezetben és célszerű alkalmazási körben tessék bemutatni, hogy azt gondolja, aki látja/hallja: ez igen, megéri az árát, még most is.

Kérem a kiállítókat, hogy a magazinban kommentelők néha frusztrált beírásait ne támadásnak vegyék, hanem igényként a változásra és a fejlődésre. Ha ezeket nem sikerül az olvasóknak jól megfogalmazni, remélem helyettük is szólnak az én szavaim. Mindnyájan még jobb Hangfoglalást szeretnénk, és nem bután vagdalkozni meg fanyalogni. Látható, hogy kiállítói oldalról is jön a kritika, nemcsak a látogatói oldalról, és mindez értelmes mederben remélem, hogy a Hangfoglalás jövőjét szolgálja.

Én nem tudok az ADSR Magazinon kívül más olyan online médiumot, ahol ez a párbeszéd a közös ügy érdekében, érdekektől távol létrejöhetne.

Hangfoglalás 2010 – folytatás és konstruktív kommentek

3 thoughts on “Hangfoglalás 2010 – folytatás és konstruktív kommentek

  • 2010-10-14 at 21:33
    Permalink

    Kedves Csaba,

    köszönöm, hogy megosztottad velünk a nézőpontotokat. Nem az a fontos, hogy mindenben egyetértsünk, hanem hogy megmutassuk egymásnak a saját nézőpontokat és fontossági sorrendeket. Korrekt hozzászólás, még több ilyet!

    Válasz
  • 2010-10-12 at 18:29
    Permalink

    Kedves Zsolt!

    Sok dologban egyetértek veled, sokban nem. Nem biztos, hogy átment, amit fogalmazni szerettem volna. Nem egy nyugalom szigetét szerettünk volna létrehozni, hanem egy olyan standot, ahol mutatunk valamit (mondjuk a vetítéssel, az összehangolt scene-ekkel, bár valóban loopolva volt, rövid időre). Nem akartuk teleaggatni a standot termékekkel, mert el se fért volna. A legújabb dolgokat kiraktuk, az innovatív termékekkel pedig igyekeztünk szépet csinálni. Nem az volt a cél, hogy minden arra járó a nadrágjába ürítsen, nehéz is lenne ezt kivitelezni (körülményeket, méreteket tekintve). A gitártépő fiatalok pedig egyátalán nem célközönségünk. Mi prémium márkát képviselünk, így ennek következménye, hogy szűk a potencilis vásárlói kör. Mi a hangfoglalás szervezésétől ezen a téren várunk némi fejlődést, mert ezen szűk réteg nem mindig értesül arról, hogy ez nem csak egy hangszerész találkozó.
    De határozottan javul a kiállítás ezen kategóriában is.
    A VJ-n mi is gondolkoztunk, de véleményünk szerint látványossága ellenére elvonná a figyelmet a kínált termékekről, vagy nem is értené az “átlag” arrajáró. Lássuk be, túlnyomó részt számunkra laikus tért be a standunkra, de ezzel nem szeretném figyelmenkívűl hagyni azokat, akik tényleg értenek hozzá (még ha nem is a mi standunkon találja meg a szakmájához tartozó eszközöket).
    A standot el kell választani valamilyen szinten a bemutatózástól, arra alkalmas a koncert szekció, amin jövőre mi is részt szeretnénk venni, pont azért, hogy az eszközöket működés közben tudjuk bemutatni.
    Előzetesen tárgyaltunk demo room-ban történő előadásokról a Színháztechnikai Szövetséggel (mert volt olyan is a kiállításon), csak nem sikerült megkapni azon eszközöket a gyártól, amiket ott be szerettünk volna mutatni.
    Érthető a te véleményed is, miszerint lépjünk fel határozottabban a gyártók felé, csak ehhez tényleg kell produkálni olyan számokat, amiket itthon nehéz elérni. (egy jó példa tavaly előtti távol-keleti Prolight and Sound-on az anyacég a helyi disztribútorral, többek között, egy 100 darabos rendeléssel zárta a kiállítást egy olyan eszközből, amelynek a listaára itthon 3,5 millió forint)
    Úgy gondolom, hogy amiben tud segít a gyár, de prioritást tekintve több kéne ahhoz, hogy előrébb lépjünk.
    Mindent egybevéve nekünk is az a cél, hogy a kiállítás fejlődjön, a résztvevők pedig elégedetten távozzanak, még akkor is, ha nem vásárolnak semmit se. Mi is sokat tanulunk évről évre, szívesen vesszük a konstruktív kritikát.
    A következő kiállításig pedig személyes demonstrációkkal, valamint a nemzetközi road-show-val próbáljuk bemutatni eszközeinket. Bízunk benne, hogy ezen események is fejlődőképesek lesznek az érdeklődőket tekintve.

    Üdvözlettel:

    Csanádi Csaba
    Colossal Kft.

    Válasz
  • 2010-10-10 at 11:12
    Permalink

    Én is már harmadik alkalommal voltam kint a kiállításon. Ami nekem nem tetszik, hogy nagyon sok kiállító kiállítja az összes gitárját, ami a boltban kapható, és a többi hangszerek szinte nem is láthatóak. És nagyon zavar az is, hogy a legtöbb kiállító a gitárosoknak akart kedvezni. És sajnálatomra a HitSpace standja is gitárosoknak készült (ha jól láttam). A másik, hogy tényleg haveri alapon mehetett a helyek kiosztása, mert én is úgy érzem, hogy semmi koncepció nem volt benne, hogy melyik kiállító mellett melyik kiállító van. Tavaly emlékeim szerint még legalább a hang és fény teljesen elkülönült egymástól, idén ez elmaradt.
    Szóval számomra az idei hangfoglalás arról szólt, hogy körbeszaladtam az egész helyen, ránéztem a standokra, és már mentem is tovább. Kíváncsi lettem volna a Zaj kiállítására is, de az a stand számomra visszataszító volt. Érdekelt volna a HitSpace standjai is, de ránéztem, és elment a kedvem attól, hogy közelebb menjek.
    Szóval úgy érzem, hogy elsősorban ez a kiállítás az alábbi embereknek szól ebben a sorrendben:
    1. Gitárosoknak (mindenhol gitárt és gitárt látok)
    2. Majd a hangosítóknak (szerencsére ezt a területet szeretem, bár annyira nem értek hozá)
    3. Fényeseknek, Recording Stúdiókban dolgozóknak (bár az utóbbit itt is nagyon szeretem, mégis úgy érzem, hogy kevesebb figyelmet szentelnek nekikÖ
    4. Billentyűsök és egyéb hangszeresek. (na ezt sajnálom a legjobban.)

    Úgy érzem, hogy egy nagyobb londoni hangszerboltban sokkal több hangszer próbálható ki, mint ezen a kiállításon.

    Kiss Ferenc

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük