ART TCS vs. Joemeek TwinQ

A korrekt minőségű, változatos lehetőségekkel bíró és mégis megfizethető árú kompresszorok, dinamika processzorok, channel strip-ek területe egyre szélesebb. Főleg, hogy a számítógépes munkamódszerek sokféle integrációs lehetőséget biztosítanak, így a gyártók egy területre koncentrálhatnak és ott minőségi(bb) terméket adhatnak ki, vagy olyan csatlakozási és vezérlési lehetőségekkel látják el az eszközöket, melyek változatos (analóg és digitális) környezetbe illeszthetők és egy komplett processz láncot (strip-et) adnak a felhasználók keze alá. Ebben a tesztben nem szigorú kategóriák alapján vizsgálódtam, hanem back-to-back megnéztem egy olcsó sztereó kompresszor és egy közepes áru sztereó channel strip teljesítményét. A teszt végén mindenki eldöntheti hogy melyik irányba nézelődik tovább amennyiben vásárláson töri a fejét vagy leteheti a voksát a két eltérő koncepció mellett.

Az ART TCS (Twin Compressor System) egy új termék, mely csak a kompresszor/expander/gate feladatokat hivatott megoldani. A Joemeek TwinQ a korábbi tesztemben már dicsért mono OneQ sztereó testvére, némileg kevesebb lehetőséggel cserébe a sztereó működésért, előfokokkal, kompresszorral, EQ-val és alapkiépítésben digitális kimenetekkel. Összeeresztjük a kettőt, gyeplőt a lovak közé és mindenki fogadhat a neki jobban tetszőre…

Specifikációk:

ART TCS:

• 1U magas rack kivitel, duál mono vagy sztereó működés
• 1 nagy impedanciájú hangszer bemenet az előlapon állítható jelszinttel
• analóg szimmetrikus és aszimmetrikus be/kimeneti csatlakozók a hátlapon
• opto és VCA kompresszor működési módok, szimultán használati lehetőséggel, variálható sorrenddel
• kompresszor, de-esser és noise-reduction (expander, gate) működési módok
• kapcsolható extra cső fokozat a hang melegítéséért és a csöves kompressziós karakterisztikáért
• V3 technológia segít a könnyebb beállításban (editálható preset hangzások)
• sidechain lehetőség analóg TRS csatlakozókon a hátlapon
• 2 kisméretű VU méter kijelző a kompresszió mértékének mutatásához, 2 db. 10 szegmenses LED a bemeneti/kimeneti jelszint mutatásához (választható)
• bypass és „sidechain aktív” kapcsolók – tehát a sidechain kábelezés állandóan bekötve maradhat – sokkal jobb megoldás mint a bedugott kábel érzékelése

Joemeek TwinQ:

• 2U magas rack kivitel, duál mono vagy sztereó működés
• előfok, optikai kompresszor, EQ – egy komplett channel strip
• az előfok kapcsolható a Burr-Brown IC-s vagy transzformátoros leválasztási működés között, fázisfordítás, pad kapcsoló
• 3 sávos EQ: variálható mély és közép, kapcsolható 6/12kHz magas, +/-15dB gain állítható minden sávon
• 2 közepes méretű VU méter kijelző a bemeneti/előfok/kompresszió értékek mutatásához (csatornánként választható)
• analóg XLR mikrofonbemenet +48V fantomtáppal, vonalszintű szimmetrikus TRS bemenet
• 2 TS nagy impedanciájú hangszer bemenet, állítható gain-el
• analóg XLR és TRS kimeneti csatlakozók, a TRS esetében csatornánként állítható +4dBu/-10dBV jelszinttel
• insert pont lehetőség mindkét csatornán (TRS) – az előfok után, a kompresszor és EQ előtt történik a külső jel beillesztése a láncba
• alapkiépítésben digitális csatlakozók: optikai és koaxiális SPDIF, XLR AES/EBU csatlakozók, külső BNC wordclock bemenet, 44.1/48/88.2/96kHz működési módok, belső vagy külső szinkron
• univerzális táp

A száraz tények után térjünk rá a részletekre. Az már látszik hogy a két eszközt más-más felhasználói körnek szánják. A TCS előfokok nélkül rászorul a keverőpultra/DAW-ra a felvételnél, és mint később ez kiderül, inkább insert/send effektként érdemes alkalmazni. A TwinQ viszont kiváló tracking eszköz, remek frontend DAW-ok számára vagy egy gyengébb minőségű keverőpult bemeneti csatornáinak helyettesítésére használhatjuk, ráadásul hála a digitális kimenetnek, remekül kiegészíti audio interfészünk eddig nem használt digitális csatlakozásait is.

TCS a használatban

A kompresszor 10Hz – 150kHz frekvenciatartományban működik, +20dBu maximális bemeneti és kimeneti jelszinttel. A bemeneti jelszint állítás megosztott a vonalszintű és hangszerbemenetek között a bal oldalon található egyetlen potival. A V3 karakterisztika tulajdonképpen nem jelent mást mint előre beállított Attack és Release paramétereket, melyek a potikkal kézzel utánállíthatók. Ezek a paraméterek két tartományban állíthatók az adott V3 preset-nek megfelelően (melyek magukban hordozzák az állítható tartományt): normál és gyors, ráadásul opto és VCA beállítástól függően. Ezeknek a tartományoknak a szemléltetéséhez álljon itt ez a kis táblázat:

Attack idők:

• opto: 1msec – 100msec (normál), 0.1msec – 10msec (gyors)
• VCA: 1msec – 100msec (normál), 0.15msec – 15msec (gyors)

Release idők:

• opto: 0.4sec – 15sec (normál), 0.1sec – 4sec (gyors)
• VCA: 0.16sec – 8sec (normál), 50msec – 2sec (gyors)

A Ratio 1:1 – 1:10 arányban állítható, a Threshold -40dB – +20dB tartományban állítható, a NR Threshold a kikapcsolt állapottól 0dB-ig tartományban, a maximális csillapítás értékek 25dB (opto), 35dB (VCA), 60dB (gate). Így egy fél-preset megoldás alakult ki, mely a kezdőknek segít a könnyebb használatban, míg a haladóknak lehetőséget ad a finomhangolásra. Az egyes V3 preset-ek meghatározzák a kompresszor topológiáját is, azaz hogy milyen sorrendben következnek egymás után az opto és a VCA kompresszor, illetve az egyes működési módokat is a gate, expander és de-esser között. Hogy éppenséggel gate vagy expander módban van-e a kompresszor, azt a NR LED mutatja: amennyiben fokozatosan kigyúl/halványul úgy expander módban vagyunk, amennyiben ki/be kapcsol a két állapot között akkor pedig gate módban. Itt a Threshold állása adja meg a jelszintet ahol elkezd dolgozni a kompresszor, a Shelf paraméter pedig a figyelt frekvenciatartományt állítja: teljesen balra tekerve a mélyebb tartományra érzékeny, teljesen jobbra tekerve pedig a magas tartományra érzékeny a processz. A de-esser nem a leghatékonyabb, mindenesetre jó hogy van és képes a legzavaróbb frekvenciákat annyira megszűrni, hogy használható felvételeket kapjunk vagy a későbbi processzálásra felkészíteni az anyagot.
A cső fokozat bekapcsolása finom, de hallható eredménnyel jár, a mély tartomány kiemelkedik és melegebb hangot kapunk. A Bypass bekapcsolásával a bejövő jel módosítatlanul folyik át a TCS-en, azaz a jelszintekbe sem nyúl bele. A kimeneti részen attól függően hogy duál mono vagy sztereó módban használjuk a két csatorna kimeneti hangereje egymástól függetlenül állítható vagy az egyik poti állítja a kimeneti hangerőt és a másik a balanszot. A fölöttük elhelyezett 10 szegmenses LED nem valami pontos, de ahhoz elég, hogy fogalmunk legyen arról mi is történik.

Pro:

• szimultán VCA és opto kompresszor, expander, gate
• sikerült egy egyszerű de-esser-t is beépíteni
• a V3 technológia variálható preset-eket ad
• sidechain lehetőség, állandóan bekötve maradhatnak a sidechain csatlakozások
• extra cső fokozat a melegebb hangzásért

Kontra:

• pontatlanságok egyes V3 preset-ek sztereó balanszában
• nincs lehetőség a sidechain bemenet monitorozására
• csak egy darab nagy impedanciájú hangszerbemenet
• nincs univerzális táp

TwinQ a használatban

Itt minden adott ami egy jó felvétel készítéséhez szükséges. Az előfokok 10Hz-70kHz frekvenciatartományban működnek, 0-60dB gaint képesek adni, ami bőven elég minden mikrofonhoz. Max. gain esetén persze jön a hallható zaj is de kb. 50dB-ig nagyon csendes. A transzformátoros leválasztás különböző hangzásokat képes kihozni az egyes mikrofonokból, amellett, hogy tökéletes szeparációt biztosít amennyiben zajos környezetben dolgozunk vagy az elektromos hálózat problémái zajt indukálnának. A kapcsolható pad jól jön amikor nagyon nagy jelszintet kap a bemenet, így csökkentve 20dB-el a bemeneti jelszintet és lehetőséget adva a kompresszor és EQ moduloknak a munkára. 12dB-es felüláteresztő szűrő kapcsolható 80Hz-nél, ha a mélyeket szűrni szeretnénk. 21dB headroom-al rendelkezik. Az insert pont segítségével külső eszközt köthetünk a láncba az előfok után és a kompresszor/EQ előtt.

A klasszikus Joemeek optikai kompresszor elsősorban sound design-ra kiváló. Az optikai elv viszonylagos lassúsága miatt nem alkalmazható limiter-nek, a digitális kimenet viszont elég jól tűrte a túlvezérléseket, kismértékű torzítás észrevehetetlen. Remekül pumpál ha azt akarjuk és az egyedi kompressziós karakterisztika (a.k.a variable compression, amely nem konstans, hanem a threshold szint átlépésének mértékében változik – kis mértékű átlépés = kevesebb kompresszió, nagyobb mértékű átlépés = nagyobb kompresszió) pedig nagyon kellemes az emberi fülnek és elsősorban vokálokra és akusztikus hangszerekre kiváló. Paraméterezése mindenben megegyezik a OneQ-éval, a kompresszió mértéke 1:1 – 1:10 arányban változtatható, az attack idő 1 – 100 msec értékek között, míg a release idő 0.1 – 3 sec között.

A 3 sávos EQ (Meequalizer) 2 teljesen parametrikus LF és MF sávja és a kapcsolható 6/12kHz HF sáv szükséges kellék a kompresszió közben elvesztett anyag pótlására és nagyon jó hangja van, önálló EQ-ként is megállja a helyét. Fontos kiemelni hogy az EQ sávok mind harang karakterisztikájúak, +/-15dB gain módosításra képesek, a Q érték 1.9 (1 és 2/3 oktáv). A fázistorzítás zéró (vagy legalábbis nagyon-nagyon kicsi).

A kimeneti rész csatornánként 1-1 hangerő potit jelent, 0 dBfs előtt 6dB-el elkezdenek kigyúlni a piros színű LED-ek, a 0-hoz közeledve egyre nagyobb fényerővel. Külső szinkron esetén egy zöld LED jelzi ezt a két csatorna között alul, középen. A két csatorna link-elése a kompresszor link-elését jelenti és ott is csak a Compress (Threshold), Attack és Release paramétereket. Ilyenkor a bal csatorna kontrolljai vezérelik a jobb oldaliét (de csak ezt a hármat!), minden nem link-elt paramétert kézzel kell ugyanolyan értékre beállítani a tökéletes sztereó balanszhoz. A digitális kimenetről nincs sok mondanivaló, a jó értelemben – teszi a dolgát, hibátlanul.

Pro:

• komplett sztereó channel strip, remek hang, klasszikus Joemeek opto kompresszor
• választható Burr-Brown IC-s vagy transzformátoros leválasztású előfokok
• hatékony EQ, zéró fázistorzítással
• digitális kimenetek alapkiépítésben
• változatos monitorozási lehetőségek
• insert pont az előfok után, a kompresszor és EQ előtt
• +4dBu/-10dBV állítható jelszintű kimenetek

Kontra:

• egyes potik nem elég pontos illesztése a nyakra
• a topológia nem variálható

Audio példák

Ahelyett hogy szavakkal próbálnám elmondani milyen hanggal bír a két versenyző álljon itt pár példa amik többet érnek minden szónál. Ezek alapján mindenki eldöntheti hogy melyiket is választja társának következő zenéihez. A példák tartalmaznak extrém részeket is ezért csak óvatosan a hangerővel! Egyes részeken hosszabb ideig nincs változás hogy a megszokott állapot után jobban hallható legyen az eltérés, vagy a TCS esetében a szünetek a gate hatékonyságát mutatják.

Összegzés

Mint látható/hallható a két eszköz jelentős eltéréseket mutat mind képességeikben és árban is. A TCS hagyományos kompresszor, elsősorban kezdőknek nagy segítség és viszonylag finom módosításokat végez a hangon. Célterülete az akusztikus hangszerek és vokálok regulázása, extrém kompressziós effektekhez nem alkalmazható. Az opto és VCA kompresszor egyidejű használatával és a sorrend variálásával sok apró eltérésekkel rendelkező ízt lehetséges kihozni a hangból és még limiternek is alkalmazható. Beépített előfokok nélkül szükség van külön előfokokra a használatához vagy a keverőpult előfokait használhatjuk, ilyenkor a legjobb megoldás ha bekötjük egy insert-nek egy csatornára, subgroup-ra de akár send effektként is alkalmazhatjuk amennyiben párhuzamos kompressziót szeretnénk (ami igen jó dolog). A cső fokozat extra ízt ad és általánosságban elmondható róla hogy teszi a dolgát, jó a hangja és nagyjából észrevehetetlen a mix-ben. Egyes V3 preset-ek esetében észrevehető a két csatorna közötti hangerő eltérés a kimeneteken (0,5-1,5dB), a forgalmazótól azt a választ kaptam hogy ez várható, az egyes komponensek egyedi tűréshatárai és kalibrációs értékei miatt „ez ennyire pontos„. Kézzel bármikor utána állítható, de ilyenkor külső monitorozásra van szükség mert a beépített LED sor ehhez nem elég nagy felbontású, viszont a számítógépes bemeneteken, az audio interfész mixer-ében vagy akár a DAW bemenetein ez a különbség jól látható és orvosolható.

Ára: bruttó 77.760 HUF
Gyártó: ART
Forgalmazó: Bluesound

A TwinQ, mint sztereó channel strip sokkal nagyobb tudással rendelkezik – remek előfokok, bitang jó optikai kompresszor amivel változatos effektek adhatók a zenéhez a standard kompressziós feladatokon kívül és egy hatékony EQ. A digitális kimeneteknek hála sokféle módon illeszthető egy produkciós környezetbe, és amennyiben elsősorban a számítógép a fő munkaeszköz remek kiegészítő recording channel-nek, kiválthatja a keverőt is (mivel kell egy jó recording channel és egyre kevesebben használnak külső mixer-t a szoftveres eszközök mellett, ez fontos…). A kompresszor – EQ sorrend nem variálható de ez az egyetlen funkcionalitás ami kimaradt belőle. Egyes potik itt is kisebb eltéréssel lettek a nyakra illesztve, ami azt jelenti hogy link-elés esetében kell a kimenő jel monitorozása a pontos sztereó balansz beállításához, hasonlóan a TCS-hez, szerencsére a TwinQ változatos VU méter funkcióinak köszönhetően ez magán az eszközön is elvégezhető.

Ára: bruttó 193.320 HUF
Gyártó: PMI Audio Group
Forgalmazó: Lisys