Volt szerencsém részt venni hétfőn a Magyar Rádió 1-es stúdiójában a Chromatica Kft. által szervezett Bricasti M7 térprocesszor demón. A demót Szabó Sándor tartotta nagy lelkesedéssel, látszott rajta, hogy totál odavan a reverb technológiáért, és az általa érintett témák csak a jéghegy csúcsát jelentik.

A demó egy részletes történelmi áttekintéssel indult, melyben a reverb technológia korai és napjainkban használatos részletei, problémái és a fejlődési irányok szerepeltek, megfűszerezve saját, a TC-vel közös munka keretében tapasztaltakkal, és a reverb piac vezető cégeinek megoldásaival. Természetesen a végén a Bricasti M7 technológiai bemutatásával zárult ez a szakasz, melyben megtudhattuk, hogy mikben tér el a korábbi algoritmusoktól, megoldásoktól és milyen válaszokat ad a felmerülő problémákra. A kimerítő áttekintés és technológiai részletek után meghallgathattuk az M7 hangját – akusztikus hangszerek, madárhangok, zárt és nyílt terek váltakoztak az egyes reverb alkotóelemek (paraméterek) képességeinek bemutatásának céljával. Itt Sándor igyekezett felhasználni a Bricasti-val közös munka során tapasztalt összes információt, hogy lényeges hangzásbeli különbségeket tudjon bemutatni.

A Bricasti M7 a reverb-ek/zengetők (uhhh… térprocesszorok – merthogy erre kínos odafigyelés történt a demó során, hogy ezzel is hangsúlyozzák a kívülállást) új generációját képviseli, több szempontból is. Itt nem az aktuálisan népszerű FDN technológia a lelke az eszköznek, hanem egy egyedi, 2 év alatt fejlesztett algoritmus, a Lexicon volt 2 munkatársának kezéből. Az új technológiáról sok technikai részlet nem hangzott el azon kívül, hogy 5 dualcore Analog Devices DSP kell a futtatásához, és egyedileg konfigurált/hangolt szűrők végzik benne a központi munkát. Megtudhattuk azt is, hogy az M7-ben található algoritmus kiemelten kezeli a korai visszaverődéseket (early reflections), és hogy azok miként befolyásolják a hangzást, milyen szerepet töltenek be az általunk észlelt tér formájának, határainak és tulajdonságainak a reprezentációjánál. Az M7 mindenütt véletlenszerű elemeket használ, ahol csak lehetséges – a randomizálás megpróbálja a lehető legélethűbben követni a természetben tapasztalt viselkedésmódokat. Ez valóban jól működik benne, mint az audio demókból kiderült, akár a belső, zárt terek modellezését, akár a nyitott tereket tekintjük. Az M7 egy high-end eszköz, a TC Electronic 6000-es szériájával kíván versenyezni, és azt lekörözni minden szempontból. A kompromisszum mentes tervezés és építés mindenütt tapasztalható – high-end komponensek és AD/DA konverzió, duál táp, sehol semmi műanyag, csakis mart alumínium kezelőfelület és gombok, potik, rozsdamentes acél ház. A lényeg persze a hangja, és ebben igazán lenyűgöző eredményeket mutatott.

Fontos kiemelni, hogy a természetes hangzás elérése az M7 célja. Nemkívánatos színezéseket, fázistolásokat, oszcillátorokat nem találhatunk – helyette a valós 3D-s világ XYZ irányainak megfelelő térbeli elhelyezési lehetőséget és a közelítés/távolítás által tapasztalható valós jelenségek utánzását nyújtja. Sajnos az nem derült ki (és én is elfelejtettem ezt részletesen megérdeklődni), hogy mi van akkor, ha valakit a színezett, zizegős, klasszikus “béna” hangzás érdekel – azt tippelem, hogy ez esetben más eszközt kell használni, mert itt ilyen nem található. A több ezer belső paraméter közül mindössze 16 módosítható a felhasználó által – csakúgy mint a természetben, itt sem lehetséges a környezeti változók szabad tologatása, hiszen azok fizikai törvényeken alapulnak és nagyrészt kölcsönhatásban állnak egymással, így a kényünk-kedvünk szerinti variálás lehetőségét itt kizárták – szintén egy jele annak, hogy a természetes hangzás a kulcs.

Sándor elmondása szerint az FDN technológia a TC 6000-es szériánál elérte a lehetőségei határát. A Bricasti által alkalmazott algoritmusban azonban bőven van tartalék, ezeket a szoftver update-ek során integrálják az M7-be, melyben van még számítási teljesítmény az új és pontosabb algoritmusok befogadására.

A hangjáról annyit, hogy valóban meggyőzően természetes. A valódi terek által nyújtott érzetet hallottam mindenütt, és talán csak a legnagyobb zárt terek legtávolabbi pozícióiban tapasztaltam a magasak túlzott elvesztését, de lehet, hogy ez paraméterezés kérdése csak. Az igazán impresszív benne az volt, hogy megoldották a basszus/mély hangok kérdését – ezek ugyanúgy reverb-ezhetők, és nem lesz elkent a hang, tiszták maradnak a hangok. Ezt egy basszus intenzív dalon keresztül is tapasztalhattuk és igazán meggyőző volt. A másik lényeges újdonság, hogy akár 100%-os mix arány mellett is használható az M7, és ez nem jár az eddig megszokott vizes, elkent hangzással, hanem csak maximalizálja a térérzetet – ezzel a lábdob és basszusgitár is tökéletesen beilleszthető a többi hangszer által elfoglalt térbe.

A végén lehetőség volt mindenkinek feltenni a kérdéseit és itt a reverb technológia további mélységeibe merültünk, ameddig az idő engedte (az eredetileg 1,5 órásra tervezett demó közel 3 órát tartott) majd mindenki közelről is megtapasztalhatta az M7 gyártási minőségét közelről. Én személy szerint a végén külön kértem egy fülest, hogy megítélhessem a hangját, és kb. 10 percet töltöttem el azzal, hogy megbecsüljem a VSS3 mellett hogyan teljesít az M7 algoritmusa. Jelentem: legalább olyan jó mint a VSS3, annak bonyolultsága nélkül. Tiszta, természetes, szellős hang, hihető terek, és sehol semmi artifact vagy más nemkívánatos, zavaró elem.

Ha felkeltette az érdeklődésedet, akkor további infókat találsz az M7-ről a Bricasti Design weboldalán.

Bricasti M7 térprocesszor demó
Cimke:                             

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.