Kezdés előtt
Kívülálló, mert nem mentem be… Sokan gondolták még így, a PeCsa szabadtéri színpad előtt tippre kb. 500 ember üldögélt és hallgatta a bulit. Felsejlettek bennem a középiskolás élmények amikor pénzhiány miatt a legtöbb bulit így élveztük és bár sajnálja az ember, hogy nem látja a színpadot de kint legalább akkora közösségi élet van mint bent – csak másképp. A közönség összetétele olyannyira vegyes volt (gyerekkocsit toló családtól a biciklis/tizenéves srácokig minden társadalmi réteg képviseltette magát) hogy egyáltalán nem lógtam ki a sorból. Inkább tűnt délutáni happeningnek a parkban, mint potyázó zenehallgatásnak. Azt láttam, hogy legalább az emberek felének vannak ismeretei a Cult-ról, a többi szerintem csak beszállt a buliba puszta jófejségből. A nap celebje Tornóczky Anita volt mankóval, lábát az asztalon pihentetve, egyedüli nőként egy csapat szánalmas fickó körében a pub egyik asztalánál.

Kezdés előtt
A koncert kívülről is nagyon jó volt – egy-egy pillanatban igazán sajnáltam, hogy nem bent csápolok a színpad előtt, de megnyugtatott a tudat hogy akkor kilöttyent volna a söröm minden mozdulatnál. Így csak felsejlettek bennem a régi emlékek, amikor diákkoromban Philips márkájú walkman-em annyit nyúzta a Cult kazikat hogy végül megadta magát, javíthatatlanul. De az is lehet hogy a rossz hírt közlő szervíznek estem áldozatul, mert amikor leadtam, akkor benne maradt a kazi és amikor visszakaptam a walkman-t akkor már csak hűlt helye volt. 🙁

Koncert közben
Koncert közben szerencsére csak pillanatnyi technikai hibák voltak – néha a limiter igen durán belenyúlt a hangképbe vagy a technikusok nyúltak félre. Ettől eltekintve a legjobb lábdob hangzást mutatták be amit az elmúlt pár évben volt szerencsém hallani, a gitárok hasítottak, az akusztikus gitár lágyan de telten szólt, a basszus tökéletesen dörmögött, Astbury hangja meg tökéletes arányban állt a zenével. Ritkán van miért dicsérni a hangosítókat de most megérdemlik.

Koncert közben
A koncert szerkezete is tökéletesen volt felépítve – a húzós darabok után volt ideje pihenni a (benti) tömegnek, össz-vissz 1 lassú dal, a kötelező slágerek megvoltak, néha már-már meglepően komplex témákat hallottam (ami nem a Cult sajátossága, valljuk be). Ráadás is volt, ahogy kell. Kint is fasza hangulat volt, ugyan az illendőség kedvéért senki nem ugrált a füvön, de látszott az arcokon és a bólogató fejeken hogy értékelik a jó muzsikát. Olyan jó volt hallani hogy van olyan zenekar amelyik azt nyújtja amit elvársz, profi szinten, allűrök nélkül. Összevetve a NAS bulival ez teljesen más asztal volt.

Long live rock ‘n’ roll!

A koncert végén lassan oszlott a tömeg, mindenki elégedettnek tűnt és a hajléktalanok is púposra pakolt szatyrokkal hordták az üres üvegeket – kell ennél több egy tökéletes bulihoz? A végére még annyit, hogy a társaságomban lévő, a rock ‘n’ roll – ban súlyosan hiányos ismeretekkel bíró arcok is 10 pontosra értékelték az estét…

The Cult – élménybeszámoló kívülállóként
Cimke:                             

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.