Elmentünk megnézni a Motörhead-et a Hegyalja Fesztiválon. Nekem az apropó miatt csak Headalja innen. Oh yeah…
Kissé késtünk, 20:00-ra értünk be egy nagyon meleg út után, kitikkadva. Hideg sör, körbenézés. Ektomorf jó volt, műsor, best effort leadva, húzós dalokkal és ennyi. Egy ideig a stílust imádtam, de aztán hiányozni kezdtek a dallamok. Visszatekintésnek pont kiváló volt, milyen voltam egykoron.
Utána remekül elviccelődtünk, voltunk egy szintén kellemes emlékeket előhozó drumandbass bulin valami mini sátorban, bocs, a névét nem tudom, de kösz a DJ-knek, jót táncoltunk rá mi négyen. Sajnos csak mi, de a legtöbben chilloutnak használták a sátrat.
Utána irány a Motorhead. Jó helyen akartam állni, és sikerült – középen, a pult előtt kb. 8 méterrel volt hely. Remek. A hangerőt ott pont el tudom viselni füldugó nélkül, és minden szempontból a line array-ek ideális pozícióban voltak. A hangzás egyébként remek volt. Néha ugyan halk volt az ének, de lehet hogy Lemmy csuklott el kicsit… 65 évesen azért így is komoly az arc. Csak röhögni tudok azon a korábbi vicces híren, hogy Ozzy-t szeretnék tudományosan megvizsgálni, hogy hogyan élt ilyen sokáig adott mennyiségű ipari drog és alkohol után. Lemmy köröket ver rá, örülök, hogy láthattam élőben.
Hibátlan volt a produkció. Nagyon profi, nem lehet beszólni, és a pontban 23:00-s kezdéstől szerintem mindenkinek leesett az álla. Azért nem tudok elég hálás lenni, ahogyan felépítették a bulit. A kevésbé ismert dalokban is találtam értékelni valót bőven. A másfél óra pont elég volt, de nem volt üresjárat. A dobszóló ritkán kedvencem egy koncerten, de itt piros pont. A szünet előtt Born To Raise Hell, zárónak meg Ace Of Spades – ezt a kettőt szerettem volna hallani, egymás után. A szünet semmit nem rontott az élményen. A vége pedig nagy maflás volt (5 perc full gerjedés + néhai belekaristolásokkal, aztán technikusok ki, erősítők lekapcs.), a tömeg biztos várt még valamit – jó marketinghúzásnak tűnt, de ez szakmai ártalom… Én befogott füllel vártam végig az első 10 másodperc után, és a végén mellettem állók mind engem irigyeltek – ők voltak akkora arcok, hogy „kibírják ezt”. Fájt.
Utána kaja, a kolbász két oldala épp csak érintette a forró platnit. 🙁 De megettük, akkor az is jó volt. Hogy a Messugah kimaradt, azt utólag nem tudom mire fogjam, blackout nem volt. Megkockáztatom, mi voltunk a legjózanabbak 100 méteres körben mindig, mínusz a munkaerő. Sajnálom, de így maradt még cél…
Hogy nem mentem oda a Bobakrome happening-re, de kár… épp rohantunk valahova. Akkezdet Phiai is jól nyomták, grat. Láttunk vicceset, rengeteget, szép lányokat, jó arcokat – balhét nem láttunk sehol – és nem sajnálom, hogy kihagytam a Roots Manuvát.
Egy kicsit az éjszakai városban is lógtunk. Ott is feltűnt, hogy mennyi a spontán elfeküdt, kiütött részeg arc, a leghihetetlenebb helyeken… Bent a fesztiválon is csodálkoztam ezen, a városban rosszabb volt a helyzet. A legdurvább a buszmegállóban összeesett arc volt, úgy, hogy a lába kilógott a beállóba… A buszvezetők bírhatták 🙂 Le is kellett fényképezni, annyira hihetetlen volt. A rendőrök megnézték, kicsit tanakodtak, aztán inkább továbbmentek. Ejj…
Reggelig a Munkaügyi Központ előtt lazultunk a füvön – takarón, úriasan… legalábbis a bámészkodók szerint. Nem értjük: munkáért álltunk/feküdtünk sorban, tehetünk mi róla, hogy nem nyitott ki aznap a hely? Hazafelé nagyon meleg volt. Jó volt megérkezni. Jó buli volt, szép emlékek maradnak.