Joemeek OneQ

If it sounds right, it is right. Joe Meek legendás producer leghíresebb, máig is köztudatban forgó mondása rányomta bélyegét összes munkájára – kísérletező hozzáállása, bizarr megoldásai kivívták munkatársai elismerését vagy éppenséggel utálatát. Ő volt az, aki először használta kreatívan a kompresszort, mindenféle józan észnek ellentmondó, extrém beállításokat kitekerve a kívánt eredmény érdekében. A munkájához megalkotott fotooptikai elven működő kompresszor halála után továbbvitte a nevét – a Joemeek kompresszorok etalonná váltak a stúdiókban, külön kiemelve az SC2 Greenbox néven futó modellt, mely számtalan soul, funk és r’n’b lemezen hallható. Joe Meek halála után technikusa és ötleteinek kiveitelezője, Ted Fletcher saját neve alatt dolgozott tovább, keverőpultok, különféle stúdióeszközök és újabban a saját neve alatt futó tfpro termékvonal mutatják tudását. A Joemeek márkanév egy hosszabb bizonytalan időszak után pedig végül a PMI Audio Group szárnyai alá került, ahol a hagyományt megtartva de újdonágokkal megpakolva viszik tovább a Joemeek nevet. Most a magyar forgalmazó jóvoltából a oneQ névre hallgató mono channel strip került a kezeim közé, melyet alaposan megdolgoztattam és az így tapasztaltakat osztom meg veletek.
A Joemeek kompresszorok mindig fotooptikai elven működtek, mely a legjobban másolja az emberi érzékelést – ahogy a fülünk és szemünk is fokozatosan szokik hozzá erősebb és gyengébb jelekhez és adaptálja az így kapott információt, az optikai elven működő kompresszor is egy fénykibocsájtó és fényérzékelő komponenst használ a jel feldolgozásához. Az átmenet az erősebb és gyengébb fény között fokozatos, sima karakterisztikájú, mely átmenetet kellemesebbnek, természetesebbnek halljuk a technikailag precíz de az emberi fül számára barátságtalanabb VCA vagy FET megoldásoknál. Az optikai kompresszió ennél fogva lassabb mint más technológiák, ezért limiter-nek nem igazán alkalmazható, hiszen a gyors tranzienseket képtelen megfogni, oda a VCA/FET való. Ahol viszont kimelkedik, az a sound design és főként az ének és valódi hangszerek processzálása – ezeken a területeken kiváló eredményeket érhetünk el minden opto kompresszorral.

A 2U magas oneQ már kívülről szemlélve is feltűnő jelenség – mélyzöld előlapja és a rengeteg különböző fényű LED, a nagyméretű VU méter markáns arcot eredményez. A szín a régi Joemeek termékek színénél sötétebb, mélyebb – evvel is jelezve, hogy itt valami újról van szó. Hátlapját nézve pedig biztosak lehetünk az újításokban – a máshol opcionális digitális kimenetek itt alapból beépítettek és nagy választékban állank rendelkezésre. Az előlapot a nagyméretű VU méter osztja két részre – bal oldalon találhatók az előlapi mikrofon- és hangszerbemenet, az előfok, a kompresszor és a VU méter opciói, jobb oldalon pedig az EQ, az enhancer és a de-esser foglalnak helyet, a kimeneti jelszint szabályozóval együtt. A VU méter 3 módban nműködik: mindkét kapcsoló kikapcsolt állapotában a kimeneti jelszintet mutatja, a PRE kapcsolóval tekintehtő meg az előfok teljesítménye (a jelszint beállításához elengedhetetlenül szükséges), a GR kapcsoló pedig a kompresszió mértékét jelzi. A hátlapon találhatóak az XLR mikrofon csatlakozó, a TRS vonalszintű bemenet, az Insert csatlakozó (TRS, Y kábellel használható), a +4dBu XLR kimenet és a vonalszintű kimenet, melyet egy kapcsolóval -10dBV és +4dBu közötti jelszintre kapcsolhatunk. A beépített digitális interfész foglalja el a hátlap bal oldalát, erről többet később…

Az előfok minden igényt kielégít, 1.2 kOhm és 20kOhm impedanciájú mikrofon és vonalszintű bemenetekkel rendelkezik, 10dB – 60dB gain-t tud adni, +48V fantomtáppal a mikrofonok számára, Iron kapcsolóval az igény szerinti transzformátoros leválasztáshoz a mikrofon bemeneten, kapcsolható 20dB-es csillapítással. A Line kapcsolóval választhatsz a mikrofon/vonalszintű bemenet között, a fázisfordító kapcsoló pedig minden bemeneten fázist fordít szükség szerint. A mélyvágó szűrő a nemkívánt mély, búgó és pattanó hangok és színpadi zaj kiszűréséhez használható, de a vágási frekvencia itt nem állítható, viszont teljesen szükségtelennek találtam az állíthatóságát, mert minden esetben korrekt eredményt adott amikor használtam. A hangszebemenetre bármit csatlakoztatva megszakítja a többi bemenetet, így azok állandóan bedugva maradhatnak. A képet egy Peak LED teszi teljessé, mely a túlvezérlési jelszint alatt 6dB-el kezd el felvillani. Az előfok teljesítménye remekül látható a Meter szekció PRE kapcsolója segítségével – ilyenkor a VU méter az előfokon átfolyó jel tulajdonságait mutatja. A Burr-Brown előfok nagyon csendes, remek hanggal rendelkezik és a kapcsolható transzformátoros illesztés segítségével extra hangszíneket tudunk kicsikarni bármilyen mikrofonból – ez csak épp észlelhetően színez, de minden esetben melegebb, a mély tartományban karakteresebb hangot adott. Ezenkívül remekül alkalmazható minden olyan esetben, amikor földhurok alakul ki a setup-ban: egy gombnyomás és a zavaró búgás azonnal eltűnik a jelből (természetesen amennyiben a földhurok nem egy másik eszköz miatt alakul ki). A hangszerbemenet tiszta és friss jelet adott, így DI box-ként is alkalmazható a oneQ. Összességében tekintve minden szükséges beállítás és opció megtalálható az előfokon amire csak szükség lehet. A hátlapon található Insert csatlakozó az előfok után, de a többi komponens előtt ad lehetőséget külső mono eszköz beillesztésére a láncba a tipikus Y kábellel. A kábel csatlakoztatásakor automatikusan oda irányítja a jelet és várja vissza az eredményt, ezért ez a kábel nem maradhat bedugva amennyiben nem használod, de ez is a szokásos eljárás…
Az optikai kompresszor a lelke a oneQ-nak. Némileg az ipari standardtól eltérő elnevezéseket olvashatunk az egyes potik alatt, talán evvel is egyediségét hangsúlyozva. Természetesen a nevek mögött a megszokott funkciókat találjuk. A Compress (threshold) potival állíthatjuk a jelszintet -20db – +20dB között, ahol működésbe lép a kompresszor, a Slope elnevezés pedig a kompresszió mértékét takarja (ratio). Itt 1:1 – 10:1 arányban állíthatunk be fokozatmentes értékeket, 10:1 értéknél effektív limiter-ként használva a cuccot (erről majd többet később). Az Attack értékek 1-100msec tartományban állíthatók, a Release értékek pedig 0.1-3sec között. A Makeup Gain a kompresszió során elvesztett jelerősséget hivatott pótolni 0-20dB tartományban. A kompresszor a Post EQ kapcsoló segítségével helyezhető az EQ után is a komponensek láncában, így lehetőséget adva a frekvenciafüggő kompresszióra: az EQ által kiemelt vagy elnyomott tartomány(ok) függvényében más-más helyen lépheti át a jel a threshold-ot, így különböző kompresszió karakterisztikát eredményezve. A Comp Link kapcsolóra akkor van szükség amikor két oneQ-t hajtunk sztereó konfigurációban. A hátlapon található egy link csatlakozó, illetve a hozzátartozó kapcsoló, melynek segítségével beállítható, hogy melyik oneQ a master és melyik a slave, a master jeléről dolgoztatva a slave-et, és ezáltal elkerülve a sztereó térben bekövetkező fázis eltolódásokat. Természetesen ez csak a kompresszor által módosított jelre vonatkozik, és csak a Compress, Attack és Release értékekre, minden más paraméteren és más komponensen megegyező beállításokat kell alkalmaznunk ahhoz, hogy tökéletes eredményt kapjunk. Azáltal, hogy ez a link csatlakozó idekerült minden adott ami a professzionális eredményhez szükséges és az odafigyelést tükrözi. Végére maradt a kompresszor kapcsolója mely egyedüliként rikító de még nem bántó kék fénnyel világít és a GR LED, mely minden esetben felvillan amikor dinamika módosítás történik – effektíve amikor dolgozik a kompresszor. A Meter szekció GR kapcsolójával tekinthetjük meg a kompresszor által végzett munkát, ilyenkor a VU mutató a 0-ról indulva, onnan lefelé kitérve mutatja a kompresszió mértékét.
A jobb oldalon az elfoglalt hellyel is mutatja fontosságát az EQ, vagy ahogyan Joemeek terminológiában hívják: a Meequalizer. Ez egy 4 sávos dizájn, az alsó és felső sávok két-két választható frekvencián dolgoznak, 2 parametrikus középső sávval. Minden sáv -15dB – +15dB tartományban képes erősíteni vagy csillapítani a jelet. A mély sáv 80 vagy 120Hz-en működik, a magas pedig 7 vagy 14kHz-en. A mély közép (LM) 120Hz – 2kHz tartományban állítható, a magas közép (HM) pedig 600Hz – 10kHz között. Az egyes választható mély és magas frekvenciákat mutató LED-eken kívül az EQ kapcsolója található a jobb oldalon. Az mély és magas EQ sávok a parametrikus sávokhoz hasonlóan harang karakterisztikájuak és nem a megszokott könyök megoldást alkalmazzák. A harang 0.9 Q értékkel rendelkezik minden sáv esetében (1.6 oktáv) és alkalmazását avval indokolják, hogy így nem történik az extrém mély és magas tartományokban olyan mértékű emelés vagy vágás mely károsan befolyásolná a hangot. Mindenféle indoklást félretéve én nagyon szupernek találtam az EQ-t, gyönyörű kerek mélyek és tiszta, nem bántó magasak voltak tapasztalhatók minden rajta keresztül küldött anyagon. Engem meggyőzött… Meg kell jegyeznem hogy némi ellentmondás található a kézikönyvben feltüntett és a oneQ előlapon szitázott értékek között. A kézikönyv a két parametrikus sávot 200Hz-2kHz és 1kHz-6kHz között adja meg, ellentéteben az előlapi szitázással. Kis fejvakarás után spektrum analizátorral megnézve a szitázásnak adok igazat: a kézikönyvben található az elírás (szerencsére).
A két hátralévő komponens közül az enhancer a szokatlanabb. A 80-as években nagy divat volt ezek használata de mára szinte teljesen kikopott az iparból az egyéb technikai eszközök fejlődésével – mindenesetre hatékony és egyszerű módja a tompán szóló anyag felfrissítésének. Működési elve a közép-magas tartományban található jel elemzése, ebből harmonikusok generálása, majd az eredmény bekeverése az eredeti jelbe. A használhatóságát nagyban befolyásolja hogy mennyire állítható, és szerencsére itt minden adott ami szükséges: az Effect potival szabályozhatjuk a bekeverés mértékét, a Range poti pedig a tartományt állítja melyen működik 800Hz és 16kHz között (pontosabban annak közepét), a Q paraméter pedig a kiemelés mértékét szabályozza, így lehetőséget adva arra hogy egy adott szűk tartományt kihangsúlyozzunk vagy szélesebb tartományon dolgozzunk. Tapasztalataim alapján evvel óvatosan kell bánni mert igen durva módosításokra képes, az Effect mértékét csak ritkán kellett 3 fölé tornászni a kívánt erdményhez. Ha viszont extrém értékeket állítottam be akkor a leggagyibb szintetikus MIDI dobokból is képes volt már-már glitchcore szintű zajokat, recsegéseket és extra intermodulációt kihozni – senkit nem beszélnék le ennek kreatív használatáról, ha zajos stílusokban utazik. A képet a modul kapcsolója teszi teljessé.
A végére maradt az egyszerű de jól használható de-esser. Szokásos kialakítás: a Tune potival állítható be a kívánt frekvancia, a De-Ess pedig a csillapítás mértékét szabályozza. Szerencsére van lehetőség a kiszűrt tartományba belehallgatni a Listen kapcsoló segítségével, míg az elmaradhatatlan bekapcsoló gomb, hát, izé… vajon mit is csinálhat?
A végén már csak a kimeneti jelszint szabályozó maradt, mely diszkréten húzódik meg a jobb felső sarokban, 2 LED társaságában: a Peak FSD akkor villan fel ha a túlvezérlési jelszinttől számítva -6dB tartományba került a jel, míg az Ext CLK világít, ha a oneQ külső szinkronról működik. Most érkeztem el a oneQ egyik legjobb tulajdonságához: a beépített digitális interfészhez. A oneQ AES/EBU XLR, koaxiális és optikai SPDIF kimenetekkel, BNC wordclock ki- és bementekkel rendelkezik – minden adott a DAW környezetbe való illesztéshez. Tus szinkronizálni 44.1/48/88.2/96kHz-es adatfolyamhoz a hátlapon található szokásos két kapcsolós megoldásnak köszönhetően, így tényleg minden igényt kielégít. Szokatlan módon egy vonalszintű analóg bemenet is szerepel a digitális csatlakozók között: ide bármit bekötve a sztereó digitális kimenet második csatornáját foglalja el, módosítatlanul. Kipróbáltam és működik az elgondolás, de nem valószínü hogy sokan fogják használni – de ha kell akkor ott van, és a teljeskörü odafigyelést tükrözi, nem először a oneQ esetében. Pl. egy mono AD konverternek egyáltalán nem rossz megoldás…

Használat közben részletesen volt akalmam kitapasztalni működését. Dolgoztam vele éneken, hegedűn és csellón, használtam analóg és digitális szintetizátorok felvételére és még lábdob/pergő hangot is faragtam vele. A tapasztalatok mindenütt nagyon pozitívak voltak – a kompresszor rettenetesen jó, vastagít és tömít vagy éppen összenyom és vékonyabbá tesz – igény szerint mindenre alkalmazható. Itt meg kell jegyeznem a Joemeek optikai kompresszor egy fontos jellemzőjét: nincs pontos threshold érték ami fölött működésbe lép, mint ahogy a kompresszió mértéke is változik adott tartományon keresztül. Ahogy a jel átlépi a megadott threshold értéket működésbe lép a kompresszor, eddig OK. Ha a jel csak kicsit megy a threshold érték fölé, akkor a kompresszió mértéke is kicsi (pl. a beállított 3:1-hez képest csak 1.3:1). Ahogy egyre nagyobb mértékben lépi át a jel a threshold-ot, úgy közelít egyre jobbban a kompresszió mértéke a beállított értékhez, egy adott ponton azt eléri és azon túl tartja azt. Ez a Joemeek terminológiában Variable Ratio-nak nevezett tulajdonság az, ami miatt élő, lélegző, fantasztikusan sima kompressziós karakterisztikát ad a oneQ és ami a Joemeek cuccok védjegye. Természetesen a Compress (threshold) és Slope (ratio) értékek helyes beállításával kőkemény kompresszió is beállítható, ha arra van szükség. A kompresszor egyetlen hátránya, hogy az optikai elv miatt lassabb mint a VCA/FET eszközök és ezáltal nem alkalmas limiter-nek, a leggyorsabb beállítás mellett sem. Ez főleg a digitális kimeneteken okozhat fejfájást, melyek sokkal érzékenyebbek a túlvezérlésre mint analóg társaik. Evvel együtt ez a kompresszor nem védelemre tervezett – oda más eszközök valók. Itt a sound design-on van a hangsúly és a lehető legkellemesebb karakterisztikát nyújtja ehhez. Az EQ-val kapcsolatban komoly előítéleteim voltak – azt tippeltem, hogy kevéssé lesz használható és inkább vágytam egy teljesen parametrikus 4 sávos dizájn után. Kellemesen csalódtam: kifejezetten jónak találtam minden feladatra, annyira, hogy néha csak az EQ-t használtam, szuper eredményekkel. Az enhancer használatához csak egy jótanácsom van: a kevesebb több, egyébként remekül teljesíti a feladatát, a tompa, halott anyagok felfrissítését. Lemezekről bedigitalizált hangon használva pedig a legkritikusabb igényeket is kielégíti. A de-esser csendben teszi a dolgát, semmi extra, de a zavaró sz, t, f hangokat szépen megfogja de nem csinál belőlük hiteltelen pösze végeredményt. A standard digitális kimenet fontos extra és szokatlan ebben az árkategóriában (inkább a bővítőkártyás megoldás dívik), ráadásul még itt is tudtak meglepetésekkel és további extrákkal szolgálni, le a kalappal. A potik minden esetben a teljes tartományban állíthatóak, az EQ-n a gain esetében semleges középső beugrással – ez is mutatja hogy sound design-ra termett, nem mastering-re – ez így szép és jó. A feliratozás remekül olvasható a távolból is, a használt betűkészlet tiszta és szép. A kék-zöld-sárga-piros LED-ek funkciónként logikusan csoportosítottak – kissé színes, de nagyban megkönnyíti az aktuális működési mód áttekintését.
Negatívumot nem sokat találtam, de azokat sem hagyom ki… A VU méter néha nagyon gyanúsan viselkedett – mintha nem igazi, 300msec-os késéssel dolgozó analóg mutató lenne, hanem valamiféle digitális megoldás. Ez leginkább a mérő tehetetlenségén és nagyon gyors reakcióin volt megfigyelhető: egy 20dB-es csillapításból úgy ugrott vissza 0-ra hogy közben jobb oldalon több mint +3dB-t kilengett, ami elég zavaró volt. Az EQ potik semleges beugrása pont annyira tért el a függőlegestől hogy zavaró legyen – ez kisebb potisapka illesztési probléma, ami miatt kényszeresen ellenőrizgettem, hogy hova is állítottam őket a teszt során. A kézikönyvben sok a hiba és elírás: folyamatosan keveredik az egyes paraméterek elnevezése az ipari standarddal, az EQ esetében helytelen működési tartományok vannak megadva, illetve néhol teljesen olyan érzése lesz az embernek mintha különböző modulok kézikönyveit illesztették volna egybe. Ha ez így is van, szerencsére a oneQ minőségén ez nem tapasztalható: masszív és hibátlan.
Összességében tekintve árkategóriájában az egyik legjobb hangú és biztosan a legtöbbet nyújtó channel strip, mely szép megjelenésével és gyönyörű hangjával mindenki szívét rabul ejti. Az enyémet biztosan…
Pro:

• remek hang, minden komponens hozzáad valamit az összképhez
• rengeteg csatlakozási lehetőség, konfigurálható jelszintű kimenetek
• transzformátoros illesztési lehetőség a mikrofon bemeneten az extra hangszínekért és a tökéletes leválasztáshoz
• insert lehetőség
• kompresszor link-elési lehetőség két eszköz között
• beépített digitális kimenetek

Kontra:

• a VU méter furcsán viselkedik
• egyes potisapkák nem elég pontos illesztése a nyakra
• a kézikönyvre ráférne egy alapos átdolgozás

Összegzés: egy remek channel strip, kiemelkedő kompresszorral és remek EQ-val, az összes munkához szükséges modullal, digitális csatlakozással és minőségi összeszereléssel, mindenütt érződik a gondos odafigyelés mind a tervezés mind a gyártás során
Ára: bruttó 144.960 HUF
Gyártó: PMI Audio Group
Forgalmazó: Lisys