Mióta az audio/zeneipari híreket átköltöztettem az ADSR Multimedia Facebook oldalra, azóta nem sok mozgás történt itt. A továbbiakban sem valószínű, hogy ez változik, de az ilyen hosszabb lélegzetvételű cikkeknek itt a helye.

A NAMM 2012 a várhatónál sokkal érdekesebb volt. Az általános punnyadás helyett sokan összekapták magukat, és megpróbáltak olyan újításokat letenni az asztalra, melyek az aktuális gazdasági helyzetben is működnek, a high-end, a tömegtermék, és a két véglet közötti összes piaci szegmensben. Jó volt látni, hogy megszűnőben az agyatlan másolatok dömpingje. Ennek több oka is van: 1) tele van a piac, 2) azok a gyártók, akik a másolásból éltek, megromlott anyagi helyzetükből kifolyólag nem engedhették meg az újabb másolatok bevezetését a piacra, 3) az előző évben nem volt számottevő másolható újítás – ez a gyenge Musikmesse/NAMM-okon is tapasztalható volt.

Az általános technológiai trendeket az audioipar is átvette:

  • érintőképernyő
  • kommunikációs eszközök (okostelefon/tablet) integrációja az audio munkafolyamatokba

A két nagy trend a legtöbb esetben együttesen jelent meg az új termékekben, ami a modern design és felhasználói folyamatok velejárója. Kezdjük az utóbbival, ahol két irány dolgozik egyszerre egymással szemben / egymás mellett:

  • a konzumer/szórakoztató szegmensben az audio logika a kommunikációs eszközökbe költözik
  • a komolyabb igényű/teljesítményű eszközök esetében a kommunikációs eszközök bővítőként szolgálnak

Kommunikációs eszközök

Egy biztos: az Apple stratégiája tökéletesen működik. Azáltal, hogy az iOS termékcsoportban nincs fragmentáció (egy okostelefon, egy tablet, a verziókon belül csak az elérhető memória az differenciáló tényező), hatalmas előnyre tesznek szert az Androiddal szemben. Az Apple eszközök adott verzión belüli konzisztens fizikai mérete, a standard fizikai csatlakozófelület, illetve a zárt ökoszisztémán belül tökéletesen kontrollált kommunikációs protokollok és API-k ideális fejlesztési és integrációs alapot nyújtanak az audioipar szereplői számára. Szembeállítva ezt az Android-dal: össze-vissza változó méretek, több egymás melletti alkalmazásbolt, és az open-source mentalitásból adódó fejlesztési anomáliák nem teszik lehetővé a tömeges audioipari adaptációt. Az audioipari gyártóknak nincs lehetőségük felkészülni minden eszköz fizikai/logikai illesztésére, ezért természetes, hogy megkeresik a legnagyobb közös halmazt, és arra fejlesztenek. Ez ma kizárólagosan az iPhone/iPod/iPad/iOS ökoszisztémát jelenti. Egyetlen területen van rés az Apple pajzson, és az a virtuális kontroller felület alkalmazások, ahol nincs szükség fizikai illesztésre, a kommunikáció pedig szabványosított (WIFI / Bluetooth – MIDI / OSC). Sajnos ez a terület jelenleg kihasználatlan, és ennek oka, hogy még nem elterjedt az audio eszközökben az integrált WIFI/Bluetooth kommunikáció, amire rá lehetne ültetni a MIDI/OSC vezérlési protokollokat. Mindenesetre ez egy biztató irány az Apple hegemóniájának megtöréséhez, de kérdéses, hogy megvalósul-e, és ha igen, mikor? Ehhez először is a robusztus WIFI/Bluetooth streaming szükséges (ideális esetben zavarmentes audio streaming). Ugyanakkor ez szolgálja leginkább az audioipar érdekeit, hiszen így sokkal nagyobb vásárlóközönséghez tudnak hozzáférni. Ezen a területen az elkövetkező években jelentős előrelépés várható, amint megjelenik pár referencia implementáció. Remélem, nem csak álom marad… bár, ha már a Behringer is wireless opciót nyújt az új XENYX iX sorozatú mixereihez, akkor biztató a helyzet.

A másik összetevő a szoftveres környezet. Az Apple/Android fejlesztői közösség eltérő összetételt mutat: míg az Apple C alapú fejlesztőkörnyezete könnyen megvalósíthatóvá teszi a valósidejű, alacsony késésű kommunikációt, addig az Android esetében ez csak az NDK-t ismerő/használó fejlesztők esetében megvalósítható – és ott sem tökéletesen. Nem csoda, hogy nincs pl. gitárerősítő emuláció vagy valóban használható virtuális hangszer Android-on, míg iOS-re több is, kiváló minőségben.

A fizikai oldalon van még egy komolyabb buktató az Android eszközök számára, mégpedig a fizikai csatlakozás kérdése. Az Android esetében nem gondolkoztak ökoszisztémában, illetve csak a szoftveres oldalt fedték le. Az Android-dal szemben az Apple egyedi csatlakozófelülete lehetővé teszi a külső fizikai eszközök (gitár, mixer, stb.) illesztését, újabb piros pont nekik.

A NAMM 2010 legszembetűnőbb trendje a DSP funkciók áthelyezése az okostelefonokba/tablet-ekbe. Virtuális gitárerősítő/torzító emuláció, virtuális hangszerek, DAW környezet, effektprocesszor, távvezérlés – mind megtalálható már bennük. A legjobb példa az említett Behringer koncepció, akik nem tököltek, és az iPad-ot a mixer (opcionális) bővítőelemévé tették. Nem vagyok benne biztos, hogy az iPad számítási kapacitása alkalmas valóban minőségi DSP algoritmusok futtatására (lásd UAD), de kiegészítő, kalibrációs, felvételi és extra routing feladatokra tökéletesen alkalmas. Amire igazán kíváncsi vagyok, hogy a gyártók milyen garanciát kaptak az Apple-től, hogy ezek a hibrid megoldások hosszútávon is használhatóak maradnak – sanda gyanúm, hogy semmilyet. Ez azt is jelenti, hogy minden olyan megoldás, ahol az iPad/iPhone nem opcionális bővítő, az extra kockázatot jelent a gyártóknak és a vásárlóknak egyaránt. Az Apple keze messze elér, távolról képesek belenyúlni az iOS eszközökbe, és semmilyen garancia nincs rá, hogy a következő generációs iPad/iPhone nem rendelkezik más méretekkel, más csatlakozó pinout-tal, más logikai interfészekkel. Az ilyen hibrid megoldások jelenleg feltételezik az iOS eszközök bebetonozását adott szoftver/hardver verzióba, és csak remélhetik, hogy az Apple nem változtat, de semmilyen befolyással nem rendelkeznek az Apple felett. Ez azt is jelenti, hogy a TCO (total cost of ownership) sokkal rosszabb, mint a garantáltan upgrade-elhető rendszerek esetében, és az élettartam is rövidebb. Lehetséges, hogy ez a felgyorsult világban kevésbé fontos tényező, de kicsit az az érzésem, hogy gyártjuk a csillogó szemetet. A pozitív oldal, hogy a szoftver könnyen/gyorsan frissíthető, új funkciókkal bővíthetők az eszközök, ráadásul így extra bevételt is hozhatnak a gyártónak az App Store-on keresztül – gyorsan, olcsón, könnyedén.

Sajnos azt kell mondanom, hogy az audioipari szereplők önként és dalolva hajtják a fejüket az Apple igájába, egyoldalú függést alakítva ki ezzel. Az Apple pedig nem szimpatikus partner, akivel egyezkedni lehet, csak az erő stratégiáját ismeri, és amint elegendő gyártó vonult önként az akolba, azt tesz a nyájjal, amit akar. Ugyanakkor az Apple mindent ingyen kap, bővülő partner ökoszisztémát, az iTunes eladások 30%-át, és az ökoszisztéma bővüléséből fakadó felhasználói bázis növekedést is. Ne a Microsoft-tól féljetek, bolondok!

Érintőképernyő

Az érintőképernyő, mint általános trend, legalább annyira bukó, mint hasznos. Hasznos, mert azonnali, gyors, intuitív hozzáférést nyújt vezérlésekhez. Bukó, mert sokkal nehezebb kezelni, mint a klasszikus vezérlőfelületeket, és használata jelentősen korlátozza a használóját párhuzamos tevékenységek végrehajtásában. Példa: egy analóg keverőpulton mi sem egyszerűbb, mint egyszerre feltolni 10 egymás melletti fader-t, miközben a szem máshová fókuszál. Ezt megtenni egy virtuális kezelőfelületen érintőképernyőn, úgy hogy máshova nézel – esélytelen. Vagy ott vannak az új érintőképernyős DJ kontroller felületek, melyeket vakon kezelni lehetetlen, miközben a klasszikus DJ setup esetén ez természetes. Általánosságban problémám van az érintőképernyős felületekkel, amik az előadó (DJ, zenész) folyamatos figyelmét igénylik, ezzel megtörve a közönségkapcsolatot. Az érintőképernyő ma sajnos a parasztvakítás kategóriába tartozik, pedig nem kéne így lennie. Ahol értelme van, ott jelentős előnyöket tud felmutatni: kis helyen, egyszerre sok információ megjelenítése, innovatív kezelőfelületi sémákban. Jó példa erre a Line 6 új live keverőpultja, a StageScape M20d. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a kezelőfelület zsúfolása érintőképernyőn sokkal problémásabb, az egymás melletti elemek végtelenül nem zsugoríthatók a vezérlés pontosságának kárára. Nem csak helyet, de pénzt spórolni is kiváló az érintőképernyő, mivel így nem kell fizikai alkatrészekre költeni, nincs szervizköltség (vagyis van, de ritkábban, bár akkor biztos nagyobb összeg az érintőképernyő cseréje, mint egy-egy elromlott fader-é).

Egyéb, számottevő érdekességek

Jó volt látni, hogy még életben van az analóg audio: a Moog Minitaur, a Jomox Moonwind, az Arturia MiniBrute, MacBeth Vortex, de még a Waldorf Pulse 2 is bizonyítják, hogy van analóg élet a digitális előtt/mellett/után.

A DJ piac stagnál: vannak új eszközök, népszerű a 4-deck, de nem történik semmi újítás. A DJ világ jelenleg a kontrollerek körül forog, és nem is várom, hogy ez egyhamar megváltozik. A kontrollerek formája, funkcionalitása egyre sokrétűbb, az integráció egyre szorosabb, egyre pontosabb/finomabb a vezérlés. Egy darabig még ez az aprólékos részletgazdag finomítás fog menni, amíg nem jön újabb paradigmaváltás, ami majd mindenképpen egybefonódik egy zeneipari változással is, tekintve, hogy mennyire kiszolgálja a DJ világ a zeneipar érdekeit.
A DAW piacon két komoly hír volt: a MOTU Digital Performer jön Windows-ra, és az Ableton Live konkurenciának szánt, ex-Ableton alkalmazottak által is fejlesztett Bitwig Studio.

Interfész fronton egyértelműen a legjobb a Universal Audio Apollo volt, mellette az RME Fireface UCX-el. A legjobb kontrollerek az AKAI MAX49 és a Keith McMillen Instruments QuNeo voltak.

Csalódások

Clavia/Nord – ötlettelen, idejétmúlt, unalmas újdonságok. A Korg játékszer mániája számomra nevetséges, a japán miniatürizálás átvette a hatalmat az ész/értelem felett. A Casio „visszatérése” a szintetizátor piacra fájt talán a legjobban: én egy fázistorzítás/VA hibrid szintit vártam, helyette kaptunk két alsó-középkategóriás workstation-t. Az AKAI MPC Renaissance, Studio és Fly sokaknak tetszett, de nekem nem: sértés a tudás és szépség harmóniáját megvalósító reneszánszot ezzel a kontrollerrel egy lapon emlegetni. Ne essetek nekem emiatt, fogadjátok el, hogy nekem az MPC 3000 / E-mu SP-1200 a tökéletes, mindörökre.

Eredmény

Egyszerre édes/keserű NAMM, érdekes újdonságok, a globális trendek begyűrűzése. Az audioipari szereplők Apple-függése kialakulóban van, és ezt nagyon rossz látni, de ebben az Android is alaposan benne van. Mit várok a 2013-as NAMM-tól? Leginkább Thunderbolt, Firewire 800 és USB3 eszközöket.

NAMM 2012 összefoglaló
Cimke: